Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

törekvések a n. lovag-r. meghonosítására magyarországon. 235 indagines Nicolai (= Miklósvár), ubi aqua defluit, quae vocatur Alt (= Olt), et sic ascendendo per Alt usque ubi Tortillou (= Tatrang) cadit in Alt. et iterum vádit usque ad ortum ejusdem Tortillou, et ab ortu aquae, quae Timis (= Tömös) vocatur, progreditur usque ad efHuxum aquae, quae Borsa (= Borza, Barcza) nominatur; deinde, sicut montes nivium complectuntur eandem terrain, tendit usque in Almagiam. Ezt a földet nevezik Borzának, mondja az oklevél. Kietlen, vad vidék, melyet megszállani, a civilisatiónak megnyerni csakis olyan hivatásáért lángoló testületnek lehetett kedve, mint a milyen a német lovag-rend volt. Ekkor még egész komolyan vette rendi hivatását, rendeltetését. Jeruzsálemből a saracénok által kiszorítva, új tért keresett tevékenységének, a hol a pogányságot irthatja, a keresztyénséget, a civilisatiót terjesztheti. Es a nemes buzgalomnak, mely a lovagokat hevítette, hatása rövid időn mutatkozott. A kunok betörései elmaradoztak s az addig lakatlan tartomány nemcsak benépesült, hanem hihetetlen gyorsasággal a vagyoni jólét magas fokára emelkedett. De épen ez a rohamos föllendülés okozta vesztét a német lovagok állandóságának. Fölébredt a világi és egyházi urak irigysége, féltékenysége. Más részről a rend szervezete lehetetlenné tette az áthasonulást, egybeolvadást. Csak született németeket fogadott be kebelébe, a kiknek természetesen gondolatuk, érzelmük sem volt más, miut német. Az ország törvényeit, szokásait, erkölcseit nem értették, nem tisztelték, de nem is akarták érteni; sőt ellenkezőleg,,a magokéit szerették volna a benszülöttekre ráerőszakolni. Államot alkottak az államban, függetlenítették magokat minden egyházi és világi hatóságtól. Világiakban csupán a nagymestert, egyháziakban csupán a római pápát ismerték el fejőknek. A magyar király kormányzó hatóságait semmibe sem vették, azoknak nem engedelmeskedtek. A visszahatás nem maradhatott el. Az erdélyi vajdáknak zokon esett, hogy fenhatóságuk alól az ország egy része elszakíttatott. A kincstári tisztviselőket bosszantotta, hogy a lovagok a közterhek viselése alól magukat és jólétnek örvendő tartományukat teljesen kivonták. Vilmost, az erdélyi püspököt keserítette, hogy jóllehet az 1213-ban kötött egyezség értelmében a tizedről, papi kinevezési jogáról az ő javukra lemondott, mégis a legfőbb felügyeleti s egyházvizsgálati jogának gyakorlásában is akadályozták. Ez általános elégedetlenségnek tudható be, hogy az 1221-ben hozott országos határozatot,