Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

234 illéssy jános. szent korona áldott termékenységit birtokát, a kiváltságos jászkim kerületeket. Ez a Jászkunság elidegenítésének rövid története. Ezzel kapcsolatban önként fölmerül az a kérdés : mennyiben volt alapja a lovag-rend által hangoztatott régi birtoklásnak ? volt-e olyan szerepe a rendnek hazánk múltjában, hogy országunknak csak egy talpalatnyi földjéhez is jogot támaszthatott ? E kérdés vizsgálata czélja a következő soroknak. * Ferencz Lajos berezeg, a német lovag-rend nagymestere, 1701 jun. 27-én székhelyéről Boroszlóból levelet intézett Lipót császárhoz és királyhoz, melyben örömét fejezi ki a felett, hogy diadalmas fegyvereinek sikerült a törököket Magyarország nagy részéből kiszorítani s a visszafoglalt országrészben a régi rendet és a kath. vallást helyreállítani. Arról értesült a nagymester, hogy ő felsége egy bizottság által felszólította mindazokat, kik a visszahódított részeken valamikor birtokosok voltak s régi birtokaikhoz jogot tartanak, hogy ezen jogukat igazolják. így jelentkezik most a német lovag-rend, mely a régi magyar királyok alatt az országban többfelé, de különösen a Barczaságon birtokos volt mindaddig, míg a török ki nem szorította onnan. Kéri tehát ő felségét, mint az ősrégi lovagrend védnökét, hogy a rendet helyezze vissza régi birtokaiba és Magyarországon állandósítsa. Emlékezteti arra, hogy a rend mennyi hasznot tett és tesz uralkodó házának, továbbá arra, hogy a rendnek Magyarországon való állandósításával máielei is : I. Ferdinánd, Miksa, Rudolf szintén foglalkoztak, a német lovagok segélyével akarván a török terjeszkedésének gátat vetni.1) A Barczaság birtoklása, melyre a nagymester hivatkozik, elvitázhatatlan történeti valóság. Közismeretíí is, mert még az iskolás könyvek is tanítják, hogy Jeruzsáleminek nevezett II. András királyunk Erdély délkeleti határainak megvédésére a szűz Máriáról nevezett ispotály irgalmas lovagjait a székelyek és oláhok közt, az Olt, Tatrang és Borza vizek közén, az égbe meredő havasoktól koszorúzott Barczaságon letelepítette. A kevéssel 1211 máj. 7-ike után kelt adománylevél a 40-—45 négyszög-mérföld területű »terra Borza« határait ekként jelöli meg : Prima meta hujus terrae incipit de indaginibus castri Almage (= Halmágy) et procedit usque ad indagines castri Xoilgiant (= Neugalt == Ugra) et inde progreditur usque ad A német lovag-rend levéltára, V. 30.