Századok – 1902

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Törekvések a német lovag-rend meghonosítására Magyarországon 233

TÖREKVÉSEK A NÉMET LOVAG-REND MEGHONOSÍTÁSÁRA MAGYARORSZÁGON. A Jászkunság XVIII-ik századi történetével való foglalkozásom közben nem kerülhettem el, hogy a német lovag-rend múltjának tanulmányozására is ki ne terjeszkedjem. Tudvalevő ugyanis, hogy 1702 márcz. 22-től 1731 ápr. 26-ig, tehát közel harmincz esztendeig a német lovag-rend földesura volt a Jászkunságnak. Készpénzen, 500,000 frton vette meg az ország törvényeinek tilalma s az országgyűlés és a nádor tiltakozása ellenére. Kollonics Lipót bibornok-érsek volt az adásvétel közvetítője, sőt a rendnek »csendes társa.« A lovag-rendnek voltaképen nem volt szándéka pénzen szerezni birtokot Magyarországon. Kényelmesen, anyagi áldozat nélkül szeretett volna földesúrrá lenni nálunk. A Kollonics-féle 1689 aug. 22-iki híres patens, mely a töröktől visszafoglalt birtokok tulajdonosait, egyháziakat, világiakat egyaránt, tulajdonjoguk igazolására és egykori birtokaiknak tulajdonba vételére felszólította, bátorítá fel a német lovagokat, hogy a földkeresők sorába ők is belépjenek. A régi birtoklás jogának kimutatása azonban nehezen ment. Csak halavány sejtelemmel emlékeztek vissza, hogy valamikor a messze századokban Magyarországon szerepet játszottak. A maguk és a pápa levéltárának felkutatása után csak azt állapíthatták meg-, hogy valamikor nagyon régen a Barczaság az övék volt. De már régen elvesztették. Nem is a török vette el tőlük ; már pedig a Kollonics felhívása a török által elfoglalt s a töröktől visszahódított birtokokról szólott. A lovagok mindazáltal a régi birtoklás jogát állhatatosan hangoztatták s váltig igyekeztek volna azt be is bizonyítani. Az igazolás azonban sehogy sem sikerült; ingyen földhöz nem juthattak. Hogy igyekezetük, fáradozásuk mégis kárba ne veszszen. Kollonics társokúi szegődött, s minthogy a kincstárnak pénzre volt szüksége, társaságban megvették a magyar