Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - III. közl. 215

232 BLEYER JAKAB. REHEIM MIHÁLY ÉLETE ÉS MÜYEI. utána Calliraachusnak szintén sokkal rövidebb leírása, bár ez is több pontban különbözik Belieimétól. A leglényegesebb eltérés abban áll, — nem tekintve, hogy Dlugoss a jan. 5-iki nisavai ütközetet teljesen egybeolvasztja a zlaticzai ütközettel, míg Beheim valamennyire mégis külön tartja, — hogy Dlugoss szerint maga a király is részt vett a zlaticzai mérkőzésben, sőt több nyíl is találta, a nélkül azonban, hogy kárt tett volua benne. Beheim szerint a seregnek csak egy része tűzött az ellenséggel össze, melyet a hegyig üldözött; a király maga, talán Hunyadi, Julián és a despota is a Zlaticza folyón innen maradtak. Miután a keresztények látták, hogy a hegyet semmiképen be nem vehetik, a nélkül pedig nem vonulhattak át a hasonló nevű szoroson, mert különben az ellenség hátban támadta volna őket, visszavonultak, a mit a nagy hideg és éhinség, melyről a többi forrás is szól, csak siettetett. Valamennyi kútfő tanúsága szerint ez a mérkőzés karácsonra, decz. 24-ikére esett. A keresztény sereg a Zlaticzától való visszavonulás után, mint már említettem, 1444 jan. 5-ikén ütközött meg utoljára az őt hátúi követő törökökkel, mely alkalommal a szultán sógora, Mahmud Cselebi fogságba esett. Ulászló febr. 2-ikán tartotta bevonulását Budára az ujjongó tömeg sorfalai közt.1) Ezzel véget ér a költemény első fele, mely az úgynevezett hosszú hadjárat történetét beszéli el. A költő azután minden átmenet nélkül tér át az ének második felére, ''mely a várnai csatáról szól. Meglepő, hogy Beheim egy szóval sem említi a szegedi békét, melyet Ulászló 1444 julius közepén a szultánnal kötött és mindjárt rá fel is bontott. Szinte csodálatos, hogy költeményünkben Mägest egyetlen sóhaja sem sejteti a végzetes hadjárat okát, mely őt tizenhat esztendeig tartó rabságának szenvedéseibe sodorta. Nem valószínű, hogy Beheimot az Ulászló emléke iránt érzett kegyelet az esküszegésnek még megemlítésétől is visszatartotta volna; hiszen ez a legjobb alkalmat szolgáltatta volna neki Hunyadi iránt való ellenséges érzületének kifejezésére. Ugy látszik, hogy Mägestnek és Beheimnak, mint akkor talán általában a nép középső és alsó rétegének, nem volt tudomása a híres eskiiszegésről, vagy legalább nem sejtette ezeknek a diplomácziában lejátszódó eseményeknek nagy jelentőségét. BLEYER JAKAB. ') Fraknói : Cesarini Julián, 39. 1.