Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - III. közl. 215

beheim mihály élete és müvei. 231 janak tehát, vagy pedig térjenek vissza. Karácson volt.1

) A katonák sürgetésére megharsantak a trombiták, a sereg összegyülekezett és nekiment a Mariczának — vagyis Zlaticzának. Midőn a törökök látták, hogy a keresztények átkelnek a vízen, meghátráltak valahányan. Ezek utánok iramodtak, elfogták lovaikat, elvették ruhájukat és sok becses ingóságukat. A hátsó rend Miklós vajdára (niclas waida) volt bízva, a Redniczer pedig az üldözőket vezette, kik egy álló nap és éjjel űzték az ellenséget.« Ki volt az a Redniczer, nem tudom megállapítani ; nevére nem akadtam azon magyar és lengyel urak közt, kiknek czímerét Ulászló lefestette és a b. szűz budavári templomának falain elhelyeztette.2

) Azt hiszem, hogy a keresztesek vezére lehetett. A Nielas icaida nem más, mint Újlaki Miklós erdélyi vajda. »A császár övéivel az Arany-hegyre (gulden perg = slada gura) menekült; a kit a keresztények elfoghattak, egyet sem engedtek kezökből kisiklani, hét ezeret öltek meg a menekülők közül. Egy félnapig vesztegeltek a hegy előtt és nagy kedvök volt azt hatalmukba keríteni. De nem sikerült, mert a hegy mindenfelé torlaszokkal volt jól megerősítve, és a janicsárok (iengetschire) vitézül védelmezték. A keresztények ugyan meg-megtámadták, de sem rohammal, sem fortélylyal nem bírták elfoglalni. Megszólaltak tehát a trombiták, a sereg újra összeverődött és visszafelé indult. A folyón átkeltek, a hol a király és több űr visszamaradt. A keresztény sereg már nem állta tovább, emberek és lovak éhen vesztek, mert nem tudtak élelmi szerekhez jutni, minthogy közelben és távolban minden fel volt perzselve. Haza vonultak tehát. A király Budára tartott, a szerbek Szerbországban, az oláhok Oláhországban maradtak el.« A Zlaticza-szorosnál, -hegynél és -folyónál vívott ütközetről a legtöbb kútfő keveset vagy semmit sem tud.8) Jó részök csak annyit említ, hogy miután a keresztényeknek a Zlaticza-szoroson nem sikerült áthatolni, visszafordultak. Mégis bizonyos, hogy az áthatolás kísérlete nem történhetett meg összeütközés nélkül. így tehát egyaránt hitelesnek és hézagpótlónak fogadhatjuk el Beheim előadását, mely az idevágó valamennyi tudósításnál, így Chalkokondylasénál, Dukasénál, az 1486-iki török névtelenénél, bővebh és plastikusabb. Az utóbb említett forrásoknál közelebb jár Beheim előadásához ebben a tekintetben is Dlugossnak és ') Ezt a nisavai ütközet leírásából vettem át ide, a hová tulajdonképen tartozik. 2) V. ö. Dlugoss id. m. I. к. 799. 1. 3) V. ö. Huber id. ért. 191—194. 1.