Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - III. közl. 215

226 bleyeß jakab. Újlaki Miklóshoz nov. 8-án,1

) sem Ulászlónak a velenczei dogéhoz nov. 9-én intézett levelében,2

) sem Aeneas Sylviusnak 1444 január 15-én és 1445 okt. 28-án kelt leveleiben3

) nem találjuk említve a pasák és bégek közt a szultán sógorát, de megjegyzik, hogy a foglyok közt előkelő vezérek, vajdák is voltak. Ezen levelek szerint tehát nincs kizárva, hogy Cselebi is köztök volt, hogy tehát az első nisavai ütközetben fogatott el. A török történetírók, nevezetesen az 1486-iki névtelen és Nesri szerint Cselebi elfogatása a Zlaticza-szorostól való visszavonulás után, tehát a második nisavai ütközet alkalmával történt. Csak Szeád-Eddin említi tudósítása végén,4

) hogy egy »másik könyv« szerint Mahmud Cselebi előbb fogatott el, semmint a szultán Izladi (= Zlaticza) felé fordult volna, tehát az első nisavai ütközetben; de Szeád-Eddin saját tudósítása egybehangzik a másik két török íróéval s az utóbbi leírást csak mint variánst idézi. A török történetírók nem állnak egyedül, mikor azt állítják, hogy Cselebi a második nisavai ütközetben esett foglyul, hanem ugyanazt mondják Clialkokondylas,5) Thurócziu

) és egy egykorú szemtanú cseh író is.7

) Csak Dlugoss8

) és utána Callimachus9

) térnek el az említett forrásoktól; szerintök a szultán rokona, ki alatt Cselebit értik, a zlaticzai ütközetben került fogságba. De ebben már kortársuk 'Bonfini is,1

0

) ki máskülönben rájuk támaszkodik, megczáfolja őket : »Nos autem quemadmodum a quibusdani Corvini militibus accepimus, qui vulnera etiam ab eo bello suscepta ostendere, rem ita referendam esse censuimus. Dissentit ab his aliquantulum Callimachus, poéta nostri temporis excultus ac scriptor egregius, qui, antequam noster exercitus pedem referre coepisset, cum turca dimicatum et Carambum (Cselebi) captum, in Yladislai vita retulit. Sed quid Ungari referent, audiamus.« Ezek után elmondja, hogy Kelepi, kit mások Carambus-nak hívnak, a keresztény sereg visszavonulása alkalmával — tehát a Nisavánál — megveretett és ő maga elfogatott. Az újabb történetírók, pl. Fraknói és Kupelwieser, ezek alapján tényleg a jan. 5-iki ütközetben fogatják el. !) Katona: Hist. Crit. XIII. k. 251—254. 1. 2) Muratori, SS. XVIII. k. 674. 1. 3) A bázeli kiadás 44. és 81. levele, 530 és 564. 1. 4) Thúry id. m. I. к. 139. 1. 5) Id. m. 315. 1. 8) Id. m. 254. 1. *) Német fordítását közli Huber id. ért. 198—200. 1. 8) Id. m. I. к. 776. 1. 9) Id. m. 494. 1. ">) Id. m. 460. 1.