Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - I. közl. 1

V FORRÁSTANULMÁNYOK. 13 E sajátságos dalmát városi műveltségnek igen érdekes irodalmi megnyilatkozását kell látnunk egy névtelen írónak Zára 1345/46-iki ostromáról szóló históriai munkájában.1

) Már abban, hogy egy helyen monographia keletkezik, bizonyos fejlődött helyi kultura jelét kell látnunk. Az első igazi városi monographiák a népvándorlás legelső századaiban (IV—V. század) keletkeztek, midőn a tényleges kapocs, mely a városokat a központhoz fűzi, elszakad, s így a városoknak maguknak kell fenmaradásukról gondoskodni. E korban alakulnak meg mintegy a középkori városok és e külön városi kultura első termékei, a városi monographiák, melyek ekkor rendesen legendái formába vannak öltöztetve. A középkori annalesek ri,tkán ölelnek fel oly kis időközt és területet, hogy monographiáknak volnának mondhatók ; még a legendákban, melyek nemcsak rokonságot mutatnak, de igen közel állnak a monographiákhoz, sem található fel valamely sajátságos kultura nyilatkozata ; nemcsak hogy egyes helyeknek nincs külön jellege, — hiszen a kolostorok kisszerű tendentiáit, birtokszerzésből és adakozásból folyó ellenszenvét és rokonszenvét nem minősíthetjük ennek, — hanem a különböző nemzetek közt is kicsi a különbség aránylag. Csak Olaszországban fejlődik gazdag monographiai irodalom, melynek termékei sajátlagos érdekkel bírnak. Ilyen fajta monographiai irodalommal találkozunk Dalmácziában. A két legfontosabb magyar érdekű monographia az Árpádok korából, dalmát eredetű : Rogerius és Spalatói Tamás művei. Az Anjou-kori monographiák szintén innét kerülnek ki : Mica Madio de Barbazanis munkája, Marino A Cuteis spalatói *) Kiadta először Lusic János »Obsidionis Jadrensis Libri Duo« czímen, ismeretes gyűjteményes munkájában : De regno Dalmatiae et Croatiac libri sex. Amstelodami, 1666. 357 — 442. 11. Innét vette át Schwandtner : Soriptores Berum Hungaricarum, III. köt. 665—723. 11. Schwandtner a mű ozímét és a fejezetek számozását önkényűleg megváltoztatta. Oly felületességgel járt el, hogy pl. a Lucius közlésébe becsúszott nyomtatási hibákat és tévedéseket, noha Lucius maga utólag helyreigazította azokat Inscriptiones Dalmaticae (Venetiis, 1673.) czímű müvének 70 — 71. lapjain, — nem javította ki. E kútfőt eddigelé csak egy, a Biblioteca storica della Dalmazia (diretta da G. Gelcich) Dispense XII— XV-ben névtelenül megjelent csonka értekezés tette kritikai vizsgálódás tárgyává. Sajnos, e nagy szorgalommal, ügyes és elfogulatlan kritikával készült értekezésből ép a legfontosabb részek, t. i. azok, melyekben a szerzőnek a forrás értékéről és hitelességéről, keletkezése koráról és írójáról kellett volna részletesebben szólnia, nem készültek el. A megjelent részben a szerző a zárai névtelen egyes, meglehetősen jelentéktelen adatainak hitelességét fölösleges részletezéssel tárgyalja, úgy hogy e munkának úgy* szólván semmi hasznát sem vettük.