Századok – 1902
TÁRCZA - Weber S.: A szepesi Pantheon 92
TÁRCZA. 93 Hunfalvy Pál, továbbá a jeles ethnographus Herrmann Antal, a hazai viszonyoknak a külfölddel való megismertetése végett nem egy művet írtak német nyelven, s Herrmann Antal egy német folyóiratnak is a szerkesztője, a nélkül, bogy e miatt bármely oldalról megtámadtatásban volna része. A magyar sajtóban állandó a panasz, hogy a külföld hazánkat és hazai viszonyainkat nem ismeri, ennélfogva nem is méltányolja kellőleg törekvéseinket. Mégis, ha német nyelvű munkával lép fel nálunk valaki, hogy műveltségünk egy részét a külföld előtt kitárja : a dolog »megütközést okoz« s az írót megrójják érte. Ezt nem tartom következetes eljárásnak. Érthetetlen továbbá a bíráló előtt könyvemnek rendszere. Én az egyes életrajzokat kiváló férfiaink társadalmi állása, foglalkozása szerint tizenegy fejezetben csoportosítottam, mely fejezeteken belül ismét a halálozási év szerint következnek a biographiák. Azt hiszem, ez érthető rendszer. — Hogy minő elv és mérték szerint jártam el az életrajzok kiválasztásában, azt bővebben magyaráznom felesleges ; felelnek arról magok az életrajzok. Csupán annyit kivánok megjegyezni, hogy az oly férfiú, ki mint emberbarát, alapítványok tevője, ki az ipar, kereskedés avagy forgalom terén kitűnt és tevékenységével a lakosság szellemi és anyagi műveltségét jelentékenyen előmozdította, épen úgy helyet érdemelt könyvemben, mint ki az egyház, a tudomány vagy a politika terén szerzett érdemeket. Készséggel elismerem, hogy jeles férfiaink közül többeknek élete bővebb jellemzést kivánt volna, de — mint könyvem előszavában említém s mint a bíráló is megjegyzi — szakférfiak közreműködése nélkül teljességet elérnem lehetetlen volt. Ultra possibile nemo obligátul-. Munkámat a felhozott fogyatkozások mellett is mind a szepesi közönség, mind a külföldi körök és folyóiratok, mint a Meitzer Jakab-tói a múlt. század elején megjelent »Biographien berühmter Zipser« czímű munka folytatását megelégedéssel fogadták, a mi fáradozásaimnak legszebb jutalmazása. WEBER S. 1) Szívesen adtunk helyet a t. szerző védekezésének ; szívesen elismerjük munkája érdemét és méltányoljuk annak czélját; azonban okait: miért kellett könyvét németül megírnia, nem tartjuk meggyőzöknek; e részben tehát a bírálóval maradunk egy véleményen. Szerk.
