Századok – 1902
TÁRCZA - Vegyes közlések - Munkácsi Bernát értekezése a hun nyelvemlékekről szókincsünkben 94
94 TÁRCZA. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának a mult november hó 4-én tartott ülése alkalmával Munkácsi Bernát levelező tag »Hun nyelvemlékek szókincsünkben« czím alatt érdekes történeti hátterű értekezést olvasott fel.1) Előadta, hogy az összehasonlító nyelvtudomány több oly régi eredetű jövevényszónak talált nyomára a magyarban, melynek pontosan egyező mása a kelet-altaji nyelvágakban, névszerint a mongol és mandsu nyelvben mutatható ki. Ilyen jövevényszók pl. erkölcs, érdem, ildom. ige, kölcsön, hölgy, tőgy, hagyma stb. Mindezek azon török nyelv közvetítésével kerültek nyelvünkbe, melyből sok más jövevényszónk is származott s a melyet okszerűen a bulgár, un-ugur, saragur stb. törzseket magában foglaló ugur népség nyelvének kell tartanunk. Tekintetbe véve. hogy Theophylaktos. Menander és mások tudósítása szerint e népség, melynek nevével a nyugati írók a magyarokat is (ugor, ongor. ungarus) illetik, az alsó Volga és a Kaukázus vidékén tanyázott : világos dolog, liogy az a nép. mely az ugur-törökök nyelvébe az altaji nyelvcsalád távol keleti ágának. a mongolnak elemeit vegyítette, csak a hun lehetett. Hirth Frigyes kutatásai óta ugyanis nem vonható többé kétségbe, hogy a khinai írók hiung-nu népe, melynek ősi hazája Kliina északnyugati határán, a mai mongolföldön volt, a hun-na\ azonos ; -') e mellett szól az is, hogy a nyugati írók a hunokat a mongol faj összes jellemző vonásaival rajzolják. A mi mongol eredetű szavaink tehát élő emlékei a hunok egykori létének és lelki világának, s tanulságos maradványai a hun-maggar kapcsolatnak, melyről nemzeti hagyományaink regélnek. A második osztály nov. 11-iki ülésén Fraknói Vilmos r. tag ismertette Szent László levelét a monte-cassinói apáthoz, melyet már az év elején »Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel« cz. munkája első kötetének függelékében tett volt közzé.3 ) Szent László e levele egyetlen missilis levelünk a Xl-ik századból, mely reánk maradt. A király különös kegyeletét nyilvánítja benne szent Benedek rendje iránt s arra kéri az apátot, hogy a rend alapítójának ereklyéiből küldjön valamit országa számára. Nevezetes e levélben a II. Orbán pápához küldött követség felemlítése, továbbá politikai történeti szempontból az a rész, a hol Szlavónia meghódításáról és a magyar birodalomnak a tengerpartig való kiterjesztéséről van szó. Fraknói megállapítja, hogy Szent László hódítása Záráig jutott el ; hogy *) V. ö. Keleti Szemle, 1901. II. évf. 186 és küv. 11. ') V. ö. Századok, 1901. 362. 1. 3) Olv. Századok, 1901. 365. 1.
