Századok – 1901

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Vatikáni anyagok Magyarországnak Szent István király által pápai hűbérül való felajánlásához 905

910 LÁN'CZY GYULA. lenül ezen Monterenzi archivaliák egyik kötetéből jegyeztem ki az I. a. tételeket. Azon források egyike ez, melyek csak a vatikáni belső ügykezelésben ismeretesek s irodalmilag soha közre nem bocsáttattak. Ugy hiszem, hogy nagy jelentőségére a fenforgó kérdésben, e rövid felvilágosítások után nem kell bővebben kiterjeszkednem. De néhány észrevételt kell tennem ez anyagok történeti tanulságaira nézve. Az apostoli camera ügyelőadója és vice-camerariusa szilárd tétel gyanánt állítja fel Magyarország pápai hűbéri alárendelésének tényét. S ezt a tételt azután felbukkanni látjuk a legkülönbözőbb alakulatok és fényjelzések rovásai közben. De a mi szinte meglepő, az az a nyugodt biztonság, a melylyel minden habozás és bizonyítás nélkül statuálja, hogy ez a királyság a szentszéknek census-kötelezettjévé lőn, — se census összegét is megjelöli : száz márkában. Ezt már azután reprodukálva nem látjuk; és mellesleg megjegyezve, a Sylvester-bulla sem tud róla. A római egyháznak ez a tulajdonjoga Magyarország felett, István király adományozásának tulajdoníttatik. Tudvalévő, hogy nemcsak ezen jegyzetekben, hanem az azon korbeli események és tárgyalások folyamán, pápai és fejedelmi oklevelekben, maguk a magas érdekelt felek által ez az adományozás mint kérdésen kívül álló tény és kiinduló pont idéztetik s elfogadtatik. Tgv a II. A. alatti összegezésben a Cencius Camerarius (Liber Censuumj-ból idézett számok alatti okmányok legnevezetesebbjei. Ez okmányok mind feltalálhatók Theiner Monumenta Hungáriám sacram illustr. I. kötetében, még pedig a következő számok alatt: 187, 190, 191, 198, 208 és 209, s mind az 1233—34 évből keltezettek, a ki szintén a Liber Censuumból kölcsönözte azokat, de ama híres, legteljesebb codexből, mely a XVII. században még nem volt a Vatikánban vagy általában pápai tulajdon: míg az alábbi közlemény számutalásai nyilván azon XV. századi összeíráeú kéziratból jegyeztettek, mely a Vatikánban épen XII. Incze (Pignatelli) czímerű, tehát 1690—1700 közötti kötést mutat.