Századok – 1901

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A szent jobb 880

A SZENT JOBB. 893 Koháry Istvánnak sikerült Lembergből megszerezni »Szent István király jobb kezének kiszáradt húsából egy jelentékeny részecskét«, melyet családi várában, Krasznahorkán helyezett el.1

) Mindketten kétségkívül abban a hitben voltak, hogy a lembergi ereklye azzal, a mit őseik egykor a szent-jogi kolostorban tiszteltek, azonos. A raguzai szent jobb felől Magyarországba az első hírt a XVII. század második felében hozta meg egy magyar úr, ki Raguzában megfordult volt. Leopold király, mikor erről tudomást nyert, az ereklye megszerzésére kísérletet tett. A dominikánusok 1684-ben már ki is jelölték azt a két szerzetest, kiknek az ereklyét Bécsbe kellett vinniök; ezek azonban a háború miatt, melyet Leopold a törökök ellen viselt, elutazásukat halogatták. A szent jobb Raguzában maradt ; ott kiváló kegyelet tárgya volt, a mit az a körülmény bizonyít, hogy 1706-ban új ereklyetartóba, kristály-üvegből készült, ezüsttel díszített szekrénybe helyeztetett át.2

) 1764-ben történt, hogy egy Raguzában működő jezsuita, Brankovics Antal, felhívta rá két magyar történetíró : Pray György jezsuita és Kollár Ádám bécsi udvari könyvtárnok figyelmét.3) Ugyanezen időtájt egy harmadik történetíró, Kerchelich Boldizsár zágrábi kanonok, két raguzai polgártól kapott értesítést, és Millichich Mihály raguzai consultól részletesebb tudósítást szerzett felőle.4) *) A lembergi franeiscanus provinciális 1659 deczember 18-án és a pozsonyi franciscanns gvardián 1729 február 10-én kelt bizonyítványát közli Simon id. m. 48. 50. *) Ezt Cerva beszéli el idézett kézirati munkájában. Pray id. m. 64. s) Pray közli Brankovicsnak 1764 november 11-én és 1765 január 8-án kelt leveleit. Id. m. 51, 63. Kollár Ádám 1771 augusztus 28-án a bécsi udvari kanczelláriához benyújtott emlékiratában említi, hogy »idem vir doctus Bagusanus, qui tarn mihi quam patri Pray jesuitae reliquias dexterae sancti Stephani revelaverat« tudósítja, hogy_ Baguzában Magyarországot érdeklő fontos okiratok őriztetnek. (Károlyi Árpád szíves közlése.) 4) Ezt Kerchelich beszéli el, közölve Millichiehnek 1766 augusztus 2-án kelt levelét. Id. m. 335.