Századok – 1901

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A szent jobb 880

894 FRAKNÓI VILMOS. Majd a pozsonyi magyar kamara elnöke, Szendrey Benedek írtján, az udvarhoz is eljutott a raguzai szent jobb híre. >) Mária Terézia, ki Szent István király emléke iránt való kegyeletét a róla elnevezett rendjel megalapításával tűntette ki, elhatározá, hogy az ereklyét Magyarországnak visszaszerzi. A tárgyalások megindításával 1768 őszén Milanóban székelő diplomácziai ügyviselőjét, Firmián Károly grófot bízta meg, a ki a raguzai származású Kemedelli Dénes dominikánust küldötte Baguzába. A részére adott utasításban nem nevezi meg a királynét, csak azt említi, hogy »nagy tekintélyű személy« részéről szólít­tatott föl a szent ereklye megszerzésére; egyúttal kilátásba helyezi, hogy mind a dominikánusok, ha a szent jobbot áten­gedik, készségükért, mind a közbenjáró az ő szolgálataiért, megfelelő jutalomra számíthatnak.2 ) Bemedelli atya 1769 tavaszán megjelent Baguzában és rendtársaihoz fordult. Ezek azonban ragaszkodtak kincsük bir­tokához. Arra utaltak, hogy az a nagy tisztelet, a melyben Szent István emléke a magyarok, horvátok és dalmaták köré­ben részesül, nem ritkán vezet magyar és horvát zarándokokat kolostorukba, és arra a reménységre jogosít, hogy mihelyt a szomszéd területek a török uralom alól felszabadulnak, a szent jobb kézből — úgy mint Paduában szent Antal ereklyéiből — »jövendő nagyságuk és gazdagságuk forrása fog fakadni«, vagyis kolostoruk nevezetes búcsuhelylyé alakúi. Arra kérték tehát rendtársukat, hagyjon föl igyekezetével és a köztársaság kormá­nyához se forduljon. Viszont készeknek nyilatkoztak, hogy Szent ') Ezt Pray beszéli el. Id. m. 83. 2) Pirmian gróf, Remedellinek 1768 november 30-án Pisából így ír : »Mi viene supposto che presso i PP. Domenicani di Ragusa si ritrovi la mano destra di S. Stefano primo re d' Ungheria, la quale secondo la tradizione, volevano altra volta que' PP. trasportare a Vienna. Da rispettabilissima persona essendo or ricercato di procurare 1' acquisto d' essa reliquia, non ho saputo a chi potessi più opportunemente addiriz­zarmi che a V. P. M. R. . . . assicurandola, che a tempo e luogo saprei far valere la condiscendenza degli stessi PP. quando acconsentissero a privarsi di questa reliquia e i buoni uffizi di chi si assumesse 1' impegno di cooperarvi.« (Országos Levéltár: Acta Esterhazyana, nr. 42.)

Next

/
Thumbnails
Contents