Századok – 1901

Tárcza - Bleyer Jakab: Utazás a Dunán Linztől Budáig meg vissza 69

TÁRCZA. 71 regve szállottak ki az utasok, s az egyik viskóban, mely előtt nyolcz czigány melegedett, éjjeli szállást találtak. Május 31-én a szél meglehetősen elült, úgy, hogy délre Komáromba, estére Esztergomba, Szent István születése helyére érkeztek. Ebben a városban, melyet a törökök elpusztítottak vala, már csak két ház állott épen, a ferencz-rendieké és a gyógyszerészé, a mely utasainknak éjjeli szállást nyújtott. Itt ugyan minden pillanatban készen kellett lenniök arra, hogy a lotharingiai herczegnek, kit az nap vártak, szállásukat átadják, de mivel a herczeg csak a következő napon érkezett meg, nyugodtan kipihenhették fáradalmaikat. Junius 1-én pihenőt tartottak, mert senkit sem bocsátottak át a hajóhídon. Minthogy a császári sereg a Duna túlsó partján, az Esztergommal szemben fekvő Párkánynál táborozott, mely egy darab házfaltól eltekintve, egészen a földig le volt rombolva, az apát látogatást tett az ismerős tiszteknél, kik őt igen fényes fogadásban részesítették. Visszatértében megtekintette az esztergomi várat. Junius 2-án reggel folytatták útjokat Buda felé. Útközben megtekintette az apát a pompás Visegrádot, Szent-Endre szigetét és Váczot. Kis vártatva a szürke távolból feltűnt Szent Gellért hegye és a budai vár. Estére szerencsésen Budára érkeztek, épen akkor, mikor a kapukat már zárni kellett volna. A várparancsnok, Beckh Lipót tábornok azonban figyelmes módon mindaddig nyitva hagyatta azokat, míg az apát a maga kíséretével Budán el nem helyezkedett. Junius 3-án elbocsátották a liajóslegénj-eket, a hajócskát pedig biztos helyen kikötötték. A kötelességtudó apát először is az üzleti ügyet, mely őt tulajdonképen Budára liozta, bonyolította le. megtekintvén és kimérvén a kamerális inspektorral és császári építőmesterrel a házhelyet, melyet megveendő volt. Junius 4-én délután Wildtbredt kapitány kíséretében szemügyre vette a várat és a készülő űj sánczokat, melyeken 3000 munkás dolgozott. Estefelé abban a nagyszerű katonai látványban gyönyörködött, melylyel a lotharingiai berezegnek és seregének bevonulását ünnepelték. Junius 5-én, Űrnapja nyolczadán, a herczeg és más magasrangú tábornokok jelenlétében pontifikált az apát. Valahányszor áldást mondott, megszólalt a várnak valamennyi ágyuja, utoljára pedig még nagy tűzijáték is járult a töméntelen ágyúzáshoz. Körülbelül egy órával az ünnepély után bejelentette magát ő fenségénél és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a herczeg