Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Bua és Bucna 769
770 KARÁCSONYI JÁNOS. A Bua személynévben először is azt látjuk, hogy egymásután két magánhangzó van benne. Ε magánhangzók közül az első : az u, mai kiejtés szerint o-nak ejtendő ki, mert pl. Cuache falu (1236) ma Kovácsi, Kuar falu (1295) ma Kővár, Kuazna falu (1268) később Kovásznya, Bursua ma Borzsova stb. Tagadhatatlan azonban, hogy a második magánhangzó : az a, többször oly erős hatást gyakorolt az első magánhangzóra, hogy az, ο helyett a-nak hallatszott. Innen van, hogy egy Baranya megyei falut a XIII—XVI. századokban rendesen Boya alakban írnak ugyan, de előfordul Baya alakban is.1) Ennélfogva a Bua név első magánhangzója mai kiejtéssel rendszerint o-nak hangoztatandó, de hangozhatik a-nak is. Azonban — jóllehet a régi nyelv eltűrte —r egymásután két magánhangzót kiejteni nehéz, s azért idővel a nyelv fejlődése a két magánhangzó közé egy kisegítő hangot csúsztatott. Ε kisegítő hang főleg a ν volt, a mint azt tömérdek példából (Kuesd = Kövesd, Euen = Eöveny, Luaz = Lovász, Luete = Lövéte, Koazou = Kovászó, Kuar = Kővár, Kuachy = Kovácsi, Zoa = Száva, Zoat — Szovát, Suethe = Süvete stb.) láthatjuk, de nem egyedül. Ha másból nem, csak a Feyrvar, Feyryghaz kiírásainak változataiból is látjuk, hogy ilyen kisegítő volt a j hang is, és pedig eredetileg egyértékű a t'-vel. Mutatják ezt a buar = búvár és bujár, biiös = bűvös és bűjös, valamint a közkiejtésben is hallható dijó és divó (dió) alakok. Kétségtelen ennélfogva, hogy a Bua = Boa személynévben is a két magánhangzó közé ν vagy j kisegítő hangot kell csúsztatnunk. Bova helynevet azonban sehol sem találunk s így a Boa idővel csakis Boja alakra változhatott. Ily alakban azután rátalálunk a Tolna és Baranya-megyei Boja egykor létezett falvakban.2) A Baranya-megyei egykori Boja falut most Bácz-Bolya pusztának hívják. Ez a Bolya alak rávezet bennünket arra, hogy e személynév Erdélyben is meg van örökítve a Nagy-Kiiküllőtől délre, Selyktől keletre eső Bolya falu nevében. Épen e falut 1296-ban és 1357-ben Bulla és *) Csánki : Magyarország tört. földr. II. 474. s) Csánki id. m. III. 416, 419. — Π. 474.
