Századok – 1901

Tárcza - Szláv történeti szemle - 762

75« TÁRCZA. SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1900. I. A HORVÁT-SZLAVÖN-D ALMÁT ORSZ. LEVÉLTÁR ÉRTESÍTŐJE. 2. évf. (Folytatás.) 5. Klaics Vjekoslav: A horvát hajóhad admirálisai 1358— 1413-ig. (32—40. 11.) A dalmát városok a XII-ik század óta hajóikkal támogatták a »magyar-horvát« királyokat háborúikban. IV. Béla is ezeknek köszönhette megmenekülését a mongolok elől. A városok ebbeli kötelezettségei pontosan meg voltak állapítva. IV. Béla 1242 május 10-én megerősítvén a Grivieh (Griuich, Dzsivics) lessinai nemzetség régi szabadalmait, kötelezi őket, hogy a király szolgálatára két bárkát (duas barchas) tartsanak. (Lucius : De regno Daim. 165.) 1251 ápr. 5-én a Erangepánoknak mint vegliai grófoknak erősíti meg régi szabadalmaikat s azokat újakkal is tetézi, hogy egy sajkával (saicia) és egy bárkával (barca) szolgáljanak a királynak, ha pedig Velenczétől visszaszerzik Vegliát, akkor egy hadihajót, gályát (galea) kötelesek állítani. (Starine, XXVI. 209.) Nemcsak egyes nemzetségek és családok, hanem a dalmát városok is tartoztak a magyar királyt a tengeren szolgálni. Leggyakrabban szerepel Spalato a maga hajóival ; pl. 1217-ben két gályával kisérteti II. Endrét Durazzóig. (Hist. Salonit. XXV. 90 — 91. 11.) Midőn IV. Béla a tatárok elől menekülve Spalatóba érkezett, gyorsan gályát követelt a várostól, hogy tovább mehessen, és mivel azt késedelmesen bocsátották rendelkezésére, nagyon megharagudott. (U. ο. XXVIII. 173. 1.) így már az Árpádok alatt is néminemű, hajóhad állott a magyar királyok rendelkezésére, azonban ezt igazán csak az Anjouk emelték nagyobb jelentőségre. A XIV. század első felében az egész dalmát tengerpart Velencze hatalmában volt, Róbert Károly csak Zengget bírta, fia András is innét indult 1333-ban Nápolyba. Dalmácziát véres harczok után Nagy Lajos szerezte vissza a zárai békekötéssel 1358 febr. 18-án. Hogy a birtokát biztosítsa és nagy államalkotó politikáját biztos alapra fektethesse, erős hadihajó sereget iparkodott teremteni. Már 1357-ben van némi hajóhada, mert Jacobus de Cessano. Lessina és Brazza grófja, mint admirális szerepel. (Fejér : jCod. Dipl. IX. 2. 662.) Ε hajóhad a spalatói, traui gályákból és az almissai fürge liburnákból (velut anguillae lubricae) állott. (Hist. Salonit. XXXV. 127.) Az admirális rendszerint Lessina, Brazza és Curzola grófja volt, tehát a hajóhad is ott állomásozott. Nagy Lajos a zárai békében kikötötte, hogy Velencze 24 teljesen felszerelt gályát készíttessen számára, a mi ugyan sohasem történt meg, de e kikötés is bizonyítja, mily nagy súlyt fektetett a magyar király egy hajóhad létesítésére. Midőn Raguza