Századok – 1901
Tárcza - Bleyer Jakab: Utazás a Dunán Linztől Budáig meg vissza 69
70 l'ARCZA. házhelyen eredetileg hét kisebb-nagyobb ház állott, alattuk három jó pinczéyel, melyek egyikében 172 török fogolyra akadtak. A házhelyhez, mely közel 400 forintba került, szőllőhegyek is tartoztak, melyek — a szerző tudomása szerint — még ma is a rend tulajdonai. A kőmívesmester óhajtására az apát elhatározta, hogy maga is Budára utazik, hogy az építkezéshez szükséges utasításokat a helyszínén megadja. 1687-ben május 25-én Schräder György nevű komornyikjával, a kinek ezt a kremsmiinsteri kolostor archívumában őrzött úti rajzot köszönjük, egy apróddal, egy szakácscsal és öt szolgával Linzbe utazott, hol szerzetének rendházában szállott meg. Itt az apát arra a merész vállalkozásra szánta el magát, hogy a Dunán utazik Budára, a mi akkoriban igen nagy kényelmetlenséggel és sok veszélylyel járt. \7ett tehát egy hajócskát, melyen az apát számára egy kis szobát rendeztek be : azután hajóslegényeket fogadtak Bécsig, kik a dunai utat az osztrák fővárosig jól ismerték. Az apát kíséretéhez még Pfaler. linzi gyógyszerész csatlakozott. A ha-jócskát természetesen bőven ellátták mindenféle élelmi szerrel. Május 27-én reggel 3 órakor indult el az apát kíséretével Linzből, és 28-án este érkezett Bécsbe. A Linzben felfogadott hajóslegényeket mások váltották fel, a kik Bécstől Budáig ismerték pontosan az utat. Azután friss élelmi szereket vittek a hajócskára és május 29-én reggel 3 órakor megindultak Bécsből Buda felé. Az út Pozsonyig a ragadó ár miatt igen kellemetlen volt. onnan kezdve azonban nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is. Midőn a hajócska alkonyatkor már hét mérföldnyire elhagyta volt Pozsonyt, nem tudtak sehol biztos kikötőhelyet találni, mert a pozsonyi oldalon az egri, a győri oldalon pedig a székesfehérvári törökök garázdálkodtak, a Csallóköz és a többi dunai szigetek pedig mindenféle gyanús népséget rejtettek, mely az arra közlekedő hajók fosztogatásával valóságos mesterséget űzött. Ily körülmények között legtanácsosabbnak látszott olyan helyen kikötni, a hol a kilátást sem bokor sem cserje el nem vette, hogy a rablók közeledését már távolról észre lehessen venni. Efféle helyet azonban csak este 10 órakor tudtak lelni. Itt meg a szúnyogoktól nem volt nyugodalmuk : hiába dohányoztak, hasztalan sütögettek el lőport, mind nem segített ; tüzet pedig nem volt szabad rakniok. mert könnyen magokra vonhatták volna a leselkedő kóborlók figyelmét. Panaszkodással telt el az éj, de a következő nap sem volt kellemetlenségek híjával. Május 30-án délután, midőn körülbelül már hat mérföldnyi utat tettek, hirtelen erős vihar támadt, úgy. hogy ki sem köthettek. Nagy veszélyben forogtak és már szinte kétségbeestek, midőn az isteni gondviselés a hajócskát váratlanúl partra vetette, hol két kis házikó állott. Csuron-vizesen és dide-
