Századok – 1901

Történeti irodalom - Mihalovics Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon. I. II. Ism. Révész Kálmán 744

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 746 beszédeket, f) a Szent István-napi beszédeket s végre g) a gyűjteményes hitszónoklati folyóiratokat. Túlságos s szerintem nem logikus részletezés. Túlságos, mert az áttekintést megnehezíti; nem logikus, mert a nagyböjti, Szent István-napi és Marianus beszédek nem választhatók külön, részben az alkalmi, részben az ünnepi beszédektől. Az egyes korszakok tárgyalásánál a szerző először a vallási állapotok rajzolásával megadja a kellő hátteret, majd elbeszéli a predikáczióra vonatkozó egyházi intézkedéseket, a hitszónokok műveltségi állapotát, a predikáczióhoz tartozó gyakorlati külső szokásokat; tárgyalja a hitszónokok életét és működését, méltatja műveiket, segédeszközeiket, magát a predikáczió irodalmát. Különösen becsesek a nagyszámú mutatványok, miket a kiválóbb szerzők szent beszédeiből közöl. Az egyes korszakok képéről »visszapillantás« czím alatt egységes áttekintést is nyújt; végűi pedig »záró-szó« czím alatt mintegy összefoglalja az egésznek képét és eredményeit. Ez a munka beosztása és tartalma. Nagyon természetes, hogy e mű legelső sorban a róm. kath. hitszónokok részére nyújt valóságos szellemi kincsesbányát, de haszonnal és érdeklődéssel olvashatják azt a világiak, vagy a más hitfelekezetű lelkészek is. Fájdalom, hogy a szerző történeti felfogása és tárgyalása nagyon sok helyen messze áll az elfogulatlanságtól. Hiába mondja élőbeszédében, hogy »jelen munkában részrehajlásról szó sem lehet«, — nagyon sok helyen ki lehet mutatni ezt a hibát, melytől magát mentesnek állítja. Mindjárt az élőbeszédben »magyar egyházi életről, magyar egyházi jogról, magyar predikáczióról« beszél, — mintha Magyarországon csakis a római katholikusoknak lett volna és lenne egyházi életök, egyházi joguk és predikácziójuk. Miért nem tudta itt is szem előtt tartani azt a szabatosságot, mely művének czímében megvan? Arról pedig, hogy a reformáczió fellépését és jelentőségét hogyan fogja fel, talán jobb lenne nem beszélni. Mégis, egypár kirívó példát fel kell hoznom, hogy a szerző részrehajlását bebizonyítsam. A reformáczió elterjedésének külső okaira nézve Palugyai Imre nyitrai püspököt idézi, a ki szerint »a lutheri eretnekség a szomszéd Erdélyországból jött át Magyarországba s főkép I. Ferdinándnak Svendi által vezetett lutheránus hadserege által terjedt el.« (301. 1.) — »Az új tan (a reformáczió) szabad erkölcsöket hirdetett.« (304. 1.) — »A csalás és erőszak vezette a népet az eretnekség karjaiba. A bírvágy és