Századok – 1901

Történeti irodalom - Weber; S.: Ehrenhalle verdienstvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Ism. Sváby Frigyes 736

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 737 emlékoszlopa legyen azon férfiaknak, kiknek homlokát az érdem örökzöld babérkoszorúja övezi.« Talán túlzás és ellenmondás veszélye nélkül állíthatni, hogy a könyvben helyet foglalók tetemes részének nem volt ily emlékoszlop állítandó s nem is tett jó szolgálatot e sok becsületes és derék, de szerény ember emlékének az, a ki őket a dicsőségnek ily soha nem reménylett polczára helyezte. Minthogy pedig semmitől sem tartózkodunk inkább, mint bármi kegyelet megsértésétől, nem is akarjuk az » Ehrenhalle«-ba — szerintünk — igazolatlanül fölvettek neveit fölsorolni, hanem megelégszünk a könyv egyéb, kisebb-nagyobb hibáinak tárgyilagos megemlítésével. Ezek közé számítható mindenekelőtt, hogy végig lapozva a könyvet, még nyomát sem találjuk annak, hogy az 1848 előtti szepességi karok és rendek is küzdöttek volna tanácstermükben az akkor minden hazafit és politikust leginkább foglalkoztató reformeszmék mellett vagy ellen. Pedig itt is folyt olyan s még hozzá élénk küzdelem. Es még sincs megemlítve a conservativ pártnak sok éven át vezére : Almássy Lajos, a ki 1813—1838-ig volt a vármegye országos hírű alispánja s többször országgyűlési követje, — valamint nincsenek egy szóval sem említve a reformeszméknek szószólói : Okolicsányi Viktor, liaisz Szilárd, Spóner Tivadar, kik többekkel együtt egy lelkes kis csapatot képeztek, mely a negyvenes években Sváby Ferdinánd vezérlete alatt nem egyszer sikeresen vívott a közgyűlésekre később Budáról és Bécsből ide utazgató Zsedényi által vezérelt nagyszámú conservativ ellenfelekkel. Ha csak az 1843 évi január 24-én és 25-én tartott közgyűlésnek a közadózásra vonatkozó követi utasítás tárgyában lefolyt heves vitájára utalunk, — melyben a reformpárt legyőzetett ugyan, de oly módon, hogy a Pesti Hírlap magasztalásában részesült, — már magában oly tényt említünk, mely az akkori ellenzéknek legalább is megemlítésre méltó dicsőséget szerzett. Zsedényi Ede. Szepes vármegye nagy szülöttje, helyet kapott ugyan a mult század elhunyt kitűnőségei között, de kevésbbé mint államférfiú és híres szónok, vagy mint a bányapolgárságnak a közgazdaság terén nagyérdemű elnöke, hanem inkább csak mint egyházának buzgó híve és lelkes vezérférfia. Már pedig ha nem kicsinyeljük is ebbeli érdemeit, a történelemben mégis inkább mint hírneves államférfiú fog soká élni. Sajnos tehát, hogy a XIX-ik századdal foglalkozó bármely más műben helyesebben találjuk életrajzát megírva, mint ebben a különösen » szepesiek«-nek szentelt könyvben. A megyei emberek között nem találjuk Csáky Károly SZÁZADOK. 1901. VIII. FÜZET. 47