Századok – 1901

Történeti irodalom - Weber; S.: Ehrenhalle verdienstvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Ism. Sváby Frigyes 736

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 738 grófot, a szepesi főispánok legkitűnőbbjeinek egyikét, a ki egyéni kiváló nemes tulajdonságainál fogva és azért is érdemes lett volna a megemlítésre és kellő méltatásra, mert működése irányzatánál fogva — mondhatni — az volt ő a Szepességnek kicsiben, a mi Széchenyi az országnak nagyban. Nem találjuk továbbá Spóner Pál nevét, a conservativ és reformpárt küzdői között közvetítő állást foglaló, nagytekintélyű főtáblabíróét, a ki röpiratokban és az akkor nagy közönséggel bíró augsburgi Allgemeine Zeitung-hun ösmertette fontolva haladó liberális eszméit. Feltűnő az is, hogy a Lőcse város élén sok évtizeden át szerepelt Andaliázy Imre főbíró és polgármester, a kinek községe oly sokat köszönhet, teljesen kimaradt a babért különben elég bőkezűen osztó könyvből. A katonai pályán kitűntek között felemlíti a szerző Benczúr tábornokot, a ki pedig sem eredetre, sem születésre nézve nem mondható szepességinek; ellenben kihagyja Asbóth Lajost és Sándort ; pedig eredetre nézve mindketten, születésre nézve legalább az első, határozottan ide valók lettek volna. Hogy Asbóth Lajos mily kiváló helyet foglal el szabadságharczunk történetében, azt széles e hazában tudja mindenki. Sándor öcscsének pályafutása kevésbbé ösmeretes, de annál érdekesebb. Mint honvéd-alezredes, Kossuth kormányzónak szárnysegédje volt, vele emigrált és kisérte amerikai nagy útjában, a hol azután le is telepedett. A hatvanas évek háborúját végig harczolta mint dandárnok az amerikai északi hadseregben, s mint nyugalmazott amerikai tábornok halt meg új hazájában, a hol csak becsületére vált az elhagyott réginek, mely ime még a szepesi Pantheon kapuját sem nyit ja meg emlékének ! — Ha nem is a csatatéren, de egy nagy nevezetességű hadi vállalkozás révén tünt fel annak idején gróf Csáky Tivadar, kinek az 1866 évi Klapka-féle magyar légió szervezésében volt jeles része; de geniális és érdekes egyéniség is volt a Szepességnek e szülöttje, kinek kalandos élete igen tanulságos, és a kinek oly közelállói élnek még, hogy könnyű lett volna — kevés utánjárással — a reá vonatkozó adatokat megszerezni. Művészeink csekély számú sorában nincs meg Boehm D. János, a kit pedig Markó után bizonyára az első hely illetett volna meg. Európának egyik legkiválóbb éremvésője, egyszersmind hírneves szobrász volt. Született 1810 körül Szepes-Olasziban, mindenha magyarnak vallotta magát, bár állandóan Bécsben élt, hol a hetvenes évek alatt halt el. Hogy a könyvből a lőcsei szép honvédemlék megalkotója, Faragó is kimaradt, azt csak sajnálatos elnézésnek tulajdoníthatjuk. De másnemű hibák is estek a munkában. így pl. Soltész