Századok – 1901

Történeti irodalom - Weber; S.: Ehrenhalle verdienstvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Ism. Sváby Frigyes 736

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 736 Forgách, e rútul szidalmazó Thersites, ki homerosi elődjénél siralmasabb, a mennyiben nem élőkkel száll szembe, hanem a a holt oroszlánt csúfolja. ANGYAL DÁVID. Elirenlialle verdienstvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Zur Jahrhundertwende vertagst von S. Weber. Iglö, 1901. Schmidt József kny. Kis 8-r. XIII, 482 1. Tizenkét arczkép-táblával. Ily czímmel jelent meg egy díszes kiállítású, különben inkább csak vidéki érdekű munka, mely azonban bizonyára épen az illető vidéken okozott nem csekély megütközést, a miért hogy a magyar történetirodalomban is ösmert, jó nevű szerző, midőn a Szepesség elhunyt, legnagyobbrészt hazafias érzelmű fiainak életrajzait összeállította, czélszerűnek látta, művét — a XX-ik század első évében ! — német nyelven kiadni. A nyelvnek ilyen anachronistikus megválasztásában rejlik a könyv sok hiányosságának fő oka. Nem kételkedünk ugyanis benne : ha a szerző magyarúl akarta volna könyvét közrebocsátani, többeket nyerhetett volna meg munkatársakúl a Szepesmegyei történelmi társulat tollforgató tagjai közül, a kik német könyv megírásában közreműködni nem kívántak. Már pedig csakis kellő számú, bizonyos megállapított rendszer szerint eljáró munkatárs közreműködésével lehetett volna a most megjelent műben hiányzó köz- és magán-levéltári adatok felkutatását sikeresen végezni, holott a szerző, míg az ösmertebb nevekre nézve fölhasználta a Wurzbach- és Pallas-féle Lexikonokat, vagy — kevés kritikával — egyéb nyomtatott forrásokat, a kevésbbé ismertekre vagy teljesen ismeretlenekre nézve családi közlésekkel volt kénytelen megelégedni, melyek lehetnek kegyeletesel·, de aligha elfogulatlanok és megbízhatók. Hogy minő rendszert követett a szerző, minő elv és mérték szerint járt el Pantheonja megnépesítésében, azt nem tudjuk. Annyit azonban mindenki láthat, a ki a könyvet forgatja, hogy a különben tiszteletre méltó és talán derék, de mindazonáltal jelentéktelen földmívelők, fuvarosok, mesteremberek és kereskedők kategóriájából való férfiak beleillenének ugyan mint typikus alakok, vagy mint a vagyonszerzés példái, egy sociologikus tanulmány keretébe, de nem oly könyvbe, mely a közpályán és közügyek körűi érdemeket szerzett egyének emlékének megörökítése czéljából keletkezett. Hogy pedig csakugyan ez a czél adta a tollat szerzőnk kezébe, megtudjuk az élőbeszédből, mely azt mondja, hogy »a mű dicsőségüket hirdető