Századok – 1901

Történeti irodalom - Beőthy Zsolt: A magyar irodalom története. I. II. Ism. Szabó Dávid 57

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. szólott volna, Oly széleskörű munkásságról, a milyet említett történetíróink kifejtettek, valóban nagyon szűkszavúkig számol be a könyv, bolott nem egy kisebb íróval is bővebben foglalkozik máshelyütt. Még inkább sajnáljuk a térrel való e nem indokolható takarékosságot Salamon Ferencz és Szilágyi Sándor működésének rövidre szabott érintésében. Nem hinnők, hogy a szerkesztő azon elve bírta volna Marczalit e rövidségre, hogy ők szaktudósok voltak ; mert hiszen nemzeti fejlődésünkre tett hatásuk eléggé szembeszökő, s bizony bővebb méltáuylást is megérdemelt volna. Erdélyi Pálnak a magyar nyelv és műszellem búvárairól szóló tanulmánya szintén sok kifogás alá esik most is. Hunfalvy Pálról sekélyes felfogással és jellemzéssel beszól, ellenben Szarvas Gábornak a valónál is nagyobb érdemet tulajdonít. Szerinte a Szarvas Gábor vezette orthologiai liarcznak köszönhetjük, hogy »nyelvünk ma már alkalmassá lett arra, hogy az európai élet színvonalán megállva, saját szellemének megfelelően, saját rendszere és anyaga keretében tolmácsa lehessen minden szellemi mozgalomnak.« Nem tartozunk az ortliologia bániulói közé, de Szarvas valódi érdemeit mindig elismertük. Hogy jótékony visszahatást indított meg a neologia túlságai ellen s a küzdelmet nagy erélylyel és kitartással szinte győzelemre vezette, készséggel elismerjük; de ez a liarcz nagy költőink és prózaíróink nélkül bizony távolról sem fejlesztette volna nyelvünket arra a színvonalra, a melyet méltó nemzeti önérzettel szemlélhetünk. Az orthologia harczának tulajdonítani nyelvünk fejlettségét, közeljár az érdemes tudós emlékének eltorzításához. A második kötet végén két új tanulmányt olvasunk : A magyar természettudományi irodalom fejlődéséről és magyar könyvkiadóság úttörőiről. Az elsőnek legnagyobb része alig fogható Beöthynek az irodalom fogalmáról föntebb érintett meghatározása alá. Ha van tudományág, a mely igazán a nemzet egy osztályának szól : a természettudomány bizonyára az. Szó sincs róla, e tudomány művelői is lehetnek a nemzet tolmácsai, s akkor kétségtelenül helyök van az irodalomtörténetben, mint föntebb érintettük. Ki tagadná, hogy egy Hell Miksa, Kempelen Farkas, Bolyai Farkas stb. az európai műveltség történetében is számot tesznek ; de igen sokan, kiket a tanulmány lelkesen emleget, épen csak koruk szakközönségéhez szóltak s a nemzeti lélek közhangulatának tolmácsai bizony soha sem valának. Ellenben az űjabb tudósok közül azok, kik csakugyan az egész nemzetre iparkodtak hatni (pl. Szily, Margó, Hunfalvy János), a kik a nyelv magyaros-