Századok – 1901

Történeti irodalom - Beőthy Zsolt: A magyar irodalom története. I. II. Ism. Szabó Dávid 57

61 TÖRTÉNETI IRODALOM. lyrájábau az unitárius és szombatos énekekről, pedig ezek behatóbb tárgyalást is megérdemeltek volna. Az e század irodalmáról szóló tanulmányok között van egy új is : A XVII-ik század levélirodalma, Angyal Dávidtól, a ki rövid, de jellemző vonásokban mutatja be Bocskayt, Illésházyt, Thurzó Györgyöt, Bethlen Gábort, Esterházy Miklóst, I. Rákóczy Györgyöt, Vitnyédit s a nő levélírókat. Éles szeme meglátja a levelekben mindenütt a fontosabb mozzanatokat s igyekszik az írók egyéniségét leveleikből megalkotni, illetőleg a mi azokban általánosabb érdekű, azt kiemelni. Ε pótlás nagyon helyén való volt. A megújhodás korában Széchy áttekintése némileg ellenkezik a továbhi tanulmányokkal. Például a XVIII-ik század vége felé azokat, a kik a különböző formákat s a különböző irányok vívmányait össze egyeztetni törekedtek : nemzeties ingadozók- nak mondja ; Yáczy a róluk írt czikkben egyeztetölc-nek, a mi helyesebb is; de ide kellett volna foglalni még Csokonai Yitéz Mihályt, a kiben az egyeztető törekvés a legönállóbban s leghatásosabban nyilatkozott. Ez új kiadás az elsőtől abban is eltér, hogy ebben a második kötet Széchenyi korával kezdődik, míg amabban a föllendülés korával. Ez a változás nem épen helyes. Elfogadott felosztása irodalmunk történetének : a régi és újabb magyar irodalom. A régi 1772-ig tart; ezért talán helyesebb lett volna itt bevégezni az első kötetet, mert Rákosi Jenő felfogását irányadóúl mégis csak bajos elfogadni. Szerinte magyar irodalom csak a XIX-ik században lett, azelőtt nem volt. Sajátságos, hogy a XVIII-ik század végén felpezsdülő írói törekvés előtt is szemet húny; kivált ha ide veszsztik latinúl működő íróinkat, a mint a bevezetésben Beöthy hangoztatja. Rákosi a Katonáról szóló tanulmányban mondja ezt, de fejtegetései épen nem meggyőzőek. Egyébiránt a Katona életéről szóló részben némi javítást olvasunk, de hogy »Bánk bánt se irodalom, se írók, se közönség nem érdemesíti figyelmére«, mai nap már megczáfolt állítás. — A magyar népköltészetről szóló tanulmányát érdekes és fölötte becses adalékokkal bővítette meg Sebestyén Gyula, a regős énekek eredetének s a szláv hasonló énekeknek, illetőleg azok dallamainak ezekre tett hatása nyomozásával. Vizsgálódásának eredménye röviden az, hogy a még ma is meglevő regős énekek ΧΙ-ik századbeli üldözött őseikre utalnak s összeköttetésben vannak a sámán szertartással, mely régi vallásunkkal kapcsolatos. A XIX-ik század történeti prózájáról fővonásaiban elfogadható jellemzést ad Marczali, azonban szerettük volna, ha Horváth Mihályról s kivált Szalay Lászlóról részletesebben