Századok – 1901

Történeti irodalom - Beőthy Zsolt: A magyar irodalom története. I. II. Ism. Szabó Dávid 57

60 TÖRTÉNETI IRODALOM. megszólaltatva, azt mondja, hogy ez adatok úgy sem bizonyítanak egyebet, mint » azt a bizonyításra nem szoruló tényt, hogy a naiv költészet . . . nálunk sem volt meddő soha.« Nyelvemlékeink nagyon fogyatékos tárgyalásban részesülnek. Simonyi a HB.-ről írván, megjegyzi, hogy innen a XY-ik század elejéig nincs hasonló terjedelmű nyelvemlékünk, s hogy a Königsbergi Töredék a XIY-ik század elejéről mintegy 70 szót tartalmaz. Pedig — érdekes — ez utóbbi nyelvemléknek nemcsak régi, hanem újabb részét is közli fac-similében. Itt már csakugyan feltűnő hiba, hogy az író régebbi czikkét teljesen át nem dolgozta s a gyulafehérvári glossák tárgyalását is bele nem illesztette. Hellebrant Árpád a Mátyás király alatt működő budai nyomdát még mindig Geréb László pártfogása vagy vezetése alatt működteti, holott Fraknói már két évvel ezelőtt kimutatta, hogy Hess András pártfogója, útmutatója Karai László volt. — Nem tudjuk, hogy Sebestyén Gyula a Béla király jegyzőjéről alkotott felfogását megváltoztatta-e? de czikkében soha sem említi Adorján mestert, ő is mindig Anonymus-ról szól, de már határozottan III. Béláról. — Széchy Károly szerint »Pesti Mizsér Gábort tévedés volt az ó-egyház híveihez sorozni« ; pedig Kupp Kornél igen alapos okokkal támogatta e véleményt, s nyilván Széchy felfogása tévesebb, mint Puppé. — Kardos Albert ékes magyarsággal vallja meg, hogy »feladta azon valószínűnek látszott föltevését«, mely szerint Balassa nem Ungnadnéhoz, hanem leányához intézte virágénekeit. Illéssy János adatai után bajos is lett volna még tovább is ahoz ragaszkodnia, a minek addig sem volt semmi alapja. Nagyon jó lett volna, ha Kardos az egész tanulmányt átdolgozza, mert így most is egyik legselejtesebb czikke a könyvnek. A Debreczeni kör-ről írt kis czikke sem sokat ér ; ebben meg a Füvészkönyv egyik íróját megteszi Diószeghy Mihálynak, holott Sámuel volt, mint Pethő Gyula czikkéből is láthatja az olvasó, de különben is köztudomású. A XVI-ik század irodalmának tárgyalása általában a legjobbau kifogásolható czikkek közé tartozik. Badics czikkei könnyed olvasmányok, de bizony kevés a mag bennök. A bibliai epikáról közönséges kézikönyvben is találunk annyit. De nagyobb baj, hogy sem a jeremiádokról, sem az u. n. feddő versekről nincs említés, hanemha egy-két mellékes szó; pedig a XVI-ik század irodalmának a polemikus iratokon és Balassa művein kívül semmi nevezetesebb terméke nincs, mint az említett epiko-lyrai művek. Ép így csak mellékesen szól Erdélyi a XVII-ik század