Századok – 1901

Történeti irodalom - Beőthy Zsolt: A magyar irodalom története. I. II. Ism. Szabó Dávid 57

58 TÖRTÉNETI IRODALOM. bírálat elnézéssel lehet, kell is lennie a munka jó tulajdonságaiért, de azt ki kell mondania, hogy voltaképen a mű irodalmunknak nem összefüggő története, hanem csak egyes, többé-kevésbbé sikerült czikkek sorozata, melyek közül mindegyik csak egy-egy kérdést, egy-egy tételt fejteget, a nélkül, hogy a nemzeti lélek fejlődésének összefüggő, a maga egészében áttekinthető képét nyújtaná. Azonban a munkát így is igen becsesnek kell mondanunk, s épen nem érthetünk egyet az olyan kritikával, mely a szerkesztés fogyatkozásai miatt az egész munkát élesen elítéli, mint pl. a Paedagogiai Társaság érdemes elnöke tette, a ki azt botrányosan rossznak hirdette. Felfogásunk szerint, ha az egyes tanulmányoknak — mondjuk — csak fele is az új adatok okos felhasználásával készült, ha a maga elé tűzött kérdést a tudomány mai színvonalán tárgyalta : nyereségnek kell tartanunk az egész munkát. Pedig abban igaza van a szerkesztőnek, hogy minden író a tőle kitelhető legjobbat igyekezett adni, s néhány kevésbbé sikerült tanulmány kivételével az egész becsületesen megállja helyét. Ezt igazságtalanság lenne tagadni; s maga az a körülmény, hogy a munka rövid pár év alatt második kiadást érhetett, talán nem épen az ócsárlóknak ad igazat. Számba kell vennünk azt is, hogy jóformán ez volt az első kísérlet nálunk arra, hogy egy nagy művet több író készítsen. A szerkesztés fogyatkozásait bárki könnyen észreveheti, s e folyóirat hasábjain is eléggé megvitatta azokat a mű első kiadásának ismertetője;1) azért mi e kérdéssel a mondottak után nem foglalkozunk. Tnkább a részletekre igyekszünk néhány észrevételt tenni. A bevezető czikkben Beöthy, a többi közt meghatározván az irodalom fogalmát, a nemzeti lélek érzésének s gondolkodásvilágának fejlődését keresi benne. Ez helyes. De a mit ebből levon, az már nem egészen állja ki a mélyebb kritikát, illetőleg erre következő gondolatainak kapcsolatában némi hézag maradt ; nem is szólva arról, hogy elvét épen nem következetesen valósította meg a szerkesztésben. »Minden nyelven mondja — s így a mienken is, sok oly könyvet írtak, a mely az irodalom körén kívül marad. A szakmunkák példáúl csak a nemzet egyes osztályainak szólanak : a különféle tudományokkal foglalkozó tudósoknak. Ezek foglalata : írott tudomány, de nem irodalom.« A nyugati népek felfogása, úgy véljük, már rég eldöntötte azt a kérdést, mi tartozik az ') Századok, 1S96. 453 és köv. 11.