Századok – 1901

Történeti irodalom - Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Ism. Győry Tibor 637

639 TÖRTÉNETI IRODALOM. kincseit, megszökött, miért is Mária királyné, Lajos özvegye, 1526 október 9-ről kelt rendeletében meghagyta a pozsonyi tanácsnak, hogy a zsidókat, kik gyáván elhagyták tűzhelyüket, Pozsonyba többé ne engedje költözni, házaikat adja el s a vételárból befolyó pénzt fordítsa a város falainak tatarozására; az otthon maradt zsidókat se tűrje tovább a városban, házaikat szintén adja el, a vételárt azonban szolgáltassa ki a volt zsidó tulajdonosoknak, nehogy kétszeresen, t, i. számkivetéssel is, házaik elvesztésével is károsodjanak. Ez időtől fogva a pozsonyi zsidók a város falán kívül laktak, minélfogva Pozsony városában a XVI. századtól kezdve a legújabb időkig zsidó orvos le nem telepedhetett. Kiűzetésök idejéig is azonban »cetero certis signis distinguantur et discernantur a christianis.« (II. Endre esküjének egy része.) A külső megkülönböztetés alól királyi kegy több ízben fel akarta szabadítani őket, de Pozsony városa e részben még a királyi parancsnak is ellenszegült. Még 1562-ben is megkülönböztető sárga posztós karika viselésére kötelezte őket I. Ferdinánd. Ezek után felsorolva találjuk a könyvben a pozsonyi orvosokat, hol név, hol szám szerint. A XVI. század végén két orvos működött a városban; a XVII. század vége felé már háromra-négyre akadunk s ez időtől fogva számuk folyton nő. De a nép idegenkedett tőlük s bajában inkább fordult a borbélyhoz vagy sebész-mesterhez, holott a tanácsi jegyzőkönyvek az orvosokról a XVI—XVIII. században mindig csak a legnagyobb tisztelet hangján szólnak, mint olyan testületről, mely tudományossága, általános míveltsége, széles látóköre és a város előkelőségeivel való sűríi érintkezése révén befolyásos állással bírt. Megbecsülte a város az ő híres vendégét, Paracelsust is, a mennyiben átutaztában az 1537 évi szent Mihály napja előtti pénteken megvendégelte. A nagy orvosi reformátor tiszteletére adott ebéden a vendégek Beham Balázs bírónál gyülekeztek s két asztalnál foglaltak helyet. Ε helyen említsük meg, hogy Vániossynak a városi levéltárból merített ezen adata egyike könyve legérdekesebb adatainak, melyet az általános orvosi történelem sem fog figyelmen kívül hagyhatni, s kellő helyen be is fogja illeszteni. Paracelsus egyéniségének közvetlenségét és ezzel együtt korára kifejtett mély hatását is igen érthetővé teszi az a vándorló szenvedély, mely őt egész Európán keresztül folyton utaztatta. Egy alkalommal meglátogatta Magyarországot és Erdélyt is, és feljegyezte : » Was ich an Aerzten geboren hab,