Századok – 1901

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A hód-tavi csata éve 626

630 KARÁCSONYI JÁNOS. kelte napjául, ellenkezésbe jutunk más hiteles oklevelekkel, a melyek igazolják, hogy IV. László 1280 aug. 19-én Esztergomban egyezkedett a pápai követtel ; ]

j aug. 20-án ünnep volt, akkor a király és kanczelláriája nem utazhatott; aug. 21-én pedig, ha el is indult volna Esztergomból Székesfejérvárra, ott még aznap ilyen rendes kanczelláriai működést föltételező nemesítő levelet nem állíthatott volna ki. — A keltezés napjai közt levő ellenmondást tehát nem IY. László kanczelláriája követte el, hanem olyan tudatlan hamisító, a ki sem a latin grammatikát, sem a római időszámítást nem értette. Térjünk át a külsőségekről a belső tartalomra. Ε levél arengája így szól : »Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire. Cum quondam antecessorum nostrorum temporibus non solum aliqua, sed multa inordinata et confusa penitus in preiudicium corone regie fuerunt piacúit ipsorum débita servitia sub certa pensione designare, maxime ut nostri nobiles et milites in nostro exercitu se a morte et sanguine non récusa vtr unt.« Ebben első hiba, hogy az arenga-féle tulajdonkép a promulgatióba van beleszőve, holott ez IV. László kanczelláriájának gyakorlatával ellenkezik. Még nagyobb hiba, hogy az ipsorum névmásnak megfelelő személyeket hiába keressük. Legnagyobb hiba, hogy az oklevél épen IV. Lászlót lépteti föl vádlóként »elődeinek helytelen, tökéletesen összekuszált számos s az ország koronájára nézve sérelmes intézkedései« ellen. No már annyi szeméremérzet csak volt IV. László kanczelláriájában, hogy vakmerő, hazug vádat nem írhatott ! Hiszen mikor volt nagyobb rendetlenség, zavar, felfordulás, mint épen IY. László idejében ? ! Vagy nem IV. László kanczelláriája volt-e kénytelen 1288-ban ezt az őszinte vallomást tenni : »Priora et autentica sigilla nostra propter varia regni nostri discrimina, dissessiones et turbationes, quas ipsum re(jnum nostrum et nos usque modo perpessi sumus, propria in persona confringendo« ? ! 2) De továbbá e levél a várjobbágyi kötelék alól adott fölmentésről szól. Az ily fölmentések és a nemesség sorába való fölvételek IV. László korában már sűrűen fordulnak elő s a kanczelláriának már készen voltak hozzá az ő szokott formulái. Ilyenek : »eosdem . . . . ac ipsorum heredés heredumque successores a iobagionatu dicti castri .... eximendo, in numerum, cetlim et collegium regalium servientum duximus >) V. ö. Hazai Okmt. VI. 258. — Wenzel : Árpk. Uj Okmt. IV. 214—215., IX. 270—271. — Theiner: Mon. Hung. I. 347—348. 2) Feje'r: Cod. Dipl. V. 3. 400.