Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

FOLLGÁCH FERENCZ A BÍBOROS. 599 kedik vele s felhasználja az alkalmat, hogy megtérítésére kísérletet tegyen. Sikerűi is neki erős kétségeket támasztani Veresmartiban, ki bizony nem igen tudott megfelelni a kanonok kérdésére, hogy ugyan kitől küldve, micsoda isteni megbízásra támaszkodva hirdették Luther és Kálvin az υ tanításaikat, minő csodával bizonyították be, hogy rendkívüli küldetésök van, mert hiszen sem Krisztustól, sem az apostoloktól nem hallhatták a tanítást melyet hirdetnek, ha pedig az Isten nyilatkoztatta ki nekik, bizonyítsák meg. Mialatt ezen tusakodik, Forgách egy napon maga elé hívatja. »Tudakozódott hazájáról, születéshelyéről, hol tanult? Azután a vallásra fordítván a beszédet Forgách kérdé : Tudja-e, hogy Kálvin azt tanítja, hogy Isten a bűnnek oka? Veresmarti daczosan feleié : azt nem tudom. Hát a mit ír, hogy Krisztus elkárhozott volna? mond tovább a püspök. — Nem tudom, volt ismét az egyhangú, de határozott válasz. Akarod-e, hogy megmutassam? kérdé Forgách. — Nem, mond ismét kedvetlenül Veresmarti. — Majd még egyet-mást így kérdezett. Mire Veresmarti is majd tudom, majd nem tudom-mai válaszolt. Nem mintha Kálvin iratait nem ismerte volna; hanem, mivel tudta, hogy Kálvin ezeket ily határozottan nem mondja. És nem is hitte, hogy tanítása ezeket magában foglalná. A püspök azonban egyre kínálkozott, hogy megmutatja és bebizonyítja neki. Veresmarti határozott ellenkezést tanúsított s vállvonítva visszautasítá a püspök szándékát. Magában azonban, mint később írja, gondolá : No úgyis annyit mutattak már ebből nekem, hogy egyelőre talán meg is érem vele. Látván Forgách, hogy daczossága miatt egykönnyen nem boldogulhat vele, el akarja már hagyni. Veresmarti is azonnal térdet hajtva neki, kiment tőle.« Kevéssel ezután, a mint kijövet Keresztesi kanonokkal beszélgetett Veresmarti, a püspök inasa két könyvet hozott utána azon izenettel, hogy ura küldi, olvassa el belőlük azon helyeket, melyeket számára megjegyzett. Veresmarti bosszankodva fogadta. Látásukra, úgymond, a vér is megpozsdula benne. Kedvetlenségét látva az inas, elment velők; a mint azonban Veresmarti hálóhelyére ment, ott találta a könyveket. Ujonan visszaborzadt, megirtózott tőlük. Bellarmin munkái voltak. Veresmarti sokáig küzdött magával, ellenszenvével, kezébe vegye-e, olvassa-e azokat? Napokig tartott, míg önmagát rábírhatta. Végre lapozni kezdett bennök. Olvasásukhoz fogott