Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

600 SÖRÖS PONGRÁCZ. s ezzel határozott élete és sorsa felett, A mit Forgáchnak merev szavai nem értek el, elérték Bellarminnak a szentírás és szent atyák idézeteivel fűszerezett szavai, melyekkel fejtegette, czáfolta Luther és Kálvin tanait, kiknek tételeit ferdítés nélkül, tisztán, világosan s tudományosan rendszerezve adja elő.1) De rövid ideig olvasgathatta csak Veresmarti Nyitrán a püspök küldeményét, mert fogságának hamarjában véget vetettek a beállott nagy események. V. A gálszécsi gyűlés a vallásszabadság sérelme miatt a bűntelen védelem jogát hangoztatja. Bocskay személyes sérelmei. A szellemi és anyagi érdek találkozik. Harcz az ország és vallás szabadságáért. Küzdelem Nyitra alatt. Forgách védekezése. Kényszerűi a várat feladni. Győrré megy. A püspökség pusztulása. Veresmarti kiszabadul fogságából. Viszi a gyűlölt Bellarmint. Nem tudni ki, talán Homonnay Bálint, 1604 szept. 8-ára Magyarország északkeleti megyéit és városait gyűlésre hívta össze Gálszécsre. A gyűlésnek czélja azon királyi parancsok megvitatása s az azok következtében szükséges intézkedések megtétele volt, a melyek nem régiben érkeztek az ágyúk és lövőkészletek vontatásához kívánt igásbarom előállítása, élelmi szerek szállítása és fuvarozása tárgyában a megyékhez. Ε mellett már előre czélba volt véve, hogy a vallás ügyét is tárgyalni fogják a gyűlésen. Minden pontra nézve megnyugtatóan végződött volna a tárgyalás, de a vallás ügye élesebb vitát támasztott. A rendek panaszt tettek, hogy Belgiojoso Barbiano Jakab felsőmagyarországi főkapitány vallonjai a protestáns lelkészeket háborgatják, maga a főkapitány pedig Kassa birtokait elfoglalta, — mivel vissza akarta adni a katholikus birtokokat s most az egészet elfoglalva tartja, — mert mint mondá, nem tudja mi tartozik a nagy templomhoz és a volt dominikánus kolostor birtokaihoz. »Azt vélik, — mondják határozatukban a rendek — hogy a nagyságos generális úr e részben a legutóbbi pozsonyi országgyűlés utolsó articulusára támaszkodik, melyet ő császári és királyi fölsége az országos rendek tudta nélkül és határozatán kívül annectált a többihez, mely ellen a (felsőmagyarországi) rendek a szepesi kamara előtt egyhangúlag tiltakoztak, hogy azt elismerniök semmiképen nem lehet. De óvást emeltek a vallás ügyében már a rendek követei is *) Veresmarti megtérése hist. 8—25. 11. — Ipolyi id. m. 111—118. 11