Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

FOLLGÁCH FERENCZ A BÍBOROS. 597 mivel pedig különben sem írták a követeléseket névszerint alá, sem nem részletezték azokat, hanem általánosságokban maradva zavarták a tárgyalást, akadályozták a gyorsabb végzést : a király máj. 1-én szentesített határozattal megerősítve a kath. vallás régi szabadságait, egyben kimondja, hogy jövőben az országgyűléseken semmiféle vallásügy előhozatalával ne hátráltassák az ország fontos ügyeinek tárgyalását, azokra pedig, kik mégis megtennék, a régi királyoktól az ország zavarói s a lázongók ellen hozott törvények alkalmaztassanak.1) Ez a Forgácb Eerencznek és Himelreichnak ellenjegyzésével megjelent törvény sok vérontásnak, gyűlölségnek, küzdelemnek forrásává lőn az országban. Forgách az országgyűlés után haza érkezvén, mindjárt akad oly ügye, mely a 22-ik articulus nélkül akár országgyűlési vita tárgya is lehetett volna. Forgách püspöki székhelyének közelében, Irmelyen, néhány év óta Veresmarti Mihály a kálvinista prédikátor. Jóllehet tudja, mily hamarosan és erősen lép föl Forgách az ellen, ki térítő útjában elébe kerül, ettől nem zavartatva, nagy bátorsággal izgat a katholikusok ellen. Forgách egy irmelyi kath. birtokostól, Ilméri Istvántól, csakhamar értesül Veresmarti izgatásairól, de ez is megtudja, hogy a püspöknek már szemet szúrt, hogy sokat »káromkodik.« »Haragszik rám, bevitet, — gondolja Veresmarti — jobb, ha gondot viselek magamra.« Azonban csak a gondolatnál marad s tovább »káromkodik« a katholikusok ellen. Forgách az országgyűlés tárgyalásai alatt újra értesülvén Yeresmarti izgatásairól, megkéri Dömjén Jánost, kinek Irmely közelében volt birtoka s a húsvéti ünnepekre haza ment, hogy ö mint protestáns ember adja tudtára Veresmartinak, hogy ha nem tartózkodik a katholikusok bántalmazásától, megfenyíti. Ez meg is mondja Veresmartiuak, legyen csendben, mert különben húsvét napján bizony meg nem eszi békével a kokonyát (tojást). »Elérkezett a húsvét, de bizony nem esett baj. A mit keveset főztek vala, azt békével el is költénk. De mondja tovább Veresmarti — az aratásnak utódja lőn szerencsétlenb.« Forgách az országgyűlés befejezése után visszamegy Nyit') Ipolyi id. m. 61 és köv. 11. Ipolyi Eorgáchot tartja a 22. art. szerzőjének. Tört. Tár, 1878. 701—702. 11. — M. Országgy. Emi. X. 396 és köv. U. — A 22. articulas históriáját Károlyi Árpád derítette föl. Budapesti Szemle, 1889. Eac-similéje u. o. 400. 1. Katona : Hist. Crit. XXVIII. 217 és köv. 11. Azonban mindebből még sem következik Szamosközy állítása (IV. 178), hogy a király azt kívánta volna, hogy mindenki »pápás papot« tartson.