Századok – 1901

Tárcza - Folyóiratok - Katholikus Szemle 563

TÁRCZA. 563 időt szakított magának írói hajlamának kielégítésére. Kevés benne az eredetiség, inkább gyűjtő és fordító. Tizenkét munkája közül, a mit az 1816 —1839 évek közti időszakban szerzett, csak kettő eredeti : egy gyarló verselésű üdvözlet gróf Amadé Antal zalai főispán nevenapjára, és a »Magyarország fényoszlopai« czímű munka, mely nem egyéb, mint »a Magyarországban és hozzá kapcsolt tartományokban találtató minden olyan herczegi, grófi, bárói, nemesi és törvényesen hazafiusíttatott adományos nemzetségek, kik birtoki vagyis előnevezettel élnek, összeírása«, tehát röviden : a, magyar nemesség névtára. A többi munka compilatió vagy fordítás és pedig jobbára színmű, leginkább a műérzelgősség nagy mesterének, Kotzebuenak színdarabjaiból. Különösebben még a »Méhész, kertész, gazdaságos és más elmét gyönyörködtető és mulatságokkal telly es könyvecske« ragadja meg figyelmünket, melynek egy részét a Horti Miklós, Rákóczy György gazdája méhes könyvébűi vette át, — egy olyan könyvből, melyet a Régi Magyar Könyvtár bibliographiai jegyzékében nem találunk. — KATHOLIKUS SZEMLE. A Szent-István-Társulat megbízásából szerkeszti Mihály fi Ákos. XV. köt. I—V. füz. 1901. januármájus. — Az előttünk fekvő füzetekben két czikket találunk az egyháztörténelem köréből. Az egyikben Fraknói Vilmos állítja össze a római magyar gyóntatok névsorát mind azon adatokkal együtt, melyeket életviszonyaikról a vatikáni levéltár okleveleiben találhatott. Az első magyar gyóntató, kinek nevét tudjuk, bizonyos Blasius de Ungaria 1349-ben. A magyar gyóntatok tisztét Rómában egy ideig a pálos-rend, a XVI-ik századtól kezdve a jezsuiták látták el ; eltörlésök után pedig a minoriták rendjére bízatott szent Péter gyóntatószékének betöltése. Jelenleg Czaich Árpád Gilbert atya a magyar poenitentiarius. — Békefi Bemig dolgozata : A magyarországi káptalanok megalakulása és szent Chrodegang regulája, három közleményre terjed.1) A nyomtatásban itt-ott napvilágot látott oklevelekből szorgalmasan összegyűjtött adatok alapján megállapítja Békefi, hogy a káptalanok hazánkban is épúgy alakultak és fejlődtek, mint általában véve Európa többi országaiban. Chrodegang metzi püspök (742 — 766) reguláját vették alapúi, vagyis a püspök székhelyén tartózkodó papság szerzetesek módjára együtt élt, együtt étkezett, együtt ájtatoskodott. A püspöki és káptalani vagyon még nem volt elkülönítve, egyiké sem volt, hanem az egyházé, vagyis közösen használták. A viszony tehát a káptalan és a püspök közt nagyjában ugyanolyan vala, mint a szerzetes-monostoroké az apáthoz. De a közösség nem soká tartott. ') Különlenyomatban is megjelent a Szent-István-Társulat tud. és írod. osztályának kiadványai sorában, 40. sz. a. 30*