Századok – 1901

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507

A NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSTJS MÁSODIK ÜLÉS-SZAKA. 517 marquis. Ismét (mint Hágában) szerencsénk volt Greppi gróffal, az olasz kormány képviselőjével és egykor nagykövetével, azzal a szeretetreméltó, művelt gentlemannel érintkezhetni, a kit agg kora nem gátolt benne, hogy az elmúlt évben egy Európaszerte érdekkel fogadott történelmi publicatiót meg ne indítson : A franczia forradalom egy olasz megfigyelő levelezésében. (La rivoluzione francese nel carteggio di un osservatore Italiano, I. köt. Hoeplinnél, 1900.) Paolo Greppi levelezéséről van ezekben szó, ki grófi származása daczára a külföldi kereskedő »lombardok«-hoz tartozott és Párisban egy nagy kereskedő házban, későbben pedig mint császári birodalmi főconsul Cadixban működött, mind Francziaországban, mind a bécsi udvarnál bírt összeköttetésekkel, — de a részrehajlatlan ügyelő álláspontjából egyik párthoz sem csatlakozva, mint maga írja egyik levelében (28. 1.), kisérte a párisi események rohamos peripetiáit. — Ott volt Gustave Saige, az Institut tagja, a monacoi herczeg házi levéltárnoka, a kinek Regestái a lierczegség történetéről, a délfranczia s a liguro-piemonti történeteknek egyik fontos kütforrását képezik. Ezeken épült fel az a valóban becses kötet Monaco eredete és történetéről (Hachette, 1897), mely körülbelül a legjobb munka a jelzett tárgyról. A hallgatóság padjain türelmesen ott ült, majd velünk magyarokkal ismerkedett, Elie Berger, az Ecole des Chartes tudós tanára, és beszélgethettünk H. Doniol-lal, az ismert akadémikussal, kinek jogtörténeti értekezései közel egy fél század óta híresek az irodalomban, s a kinek nevét az a nagy kiadvány : Be la participation de la France à la libération des Etats-Unis eV Amérique fogja megörökíteni, mely ezt a tárgyat lezárta, lényegében kimerítette. És végűi — last, but not least — ki kell emelnem azt az előkelő velenczei részvevőt, Nani-Mocenigo Fülöp grófot, a ki nagynevű ősei, a köztársaság történetében magas tisztségekben kiváló szerepet vitt Nani-aknak szentelt egy egész sor publicatiót, melyek ép oly becsesek, mint tanulmányai Velencze történetéről a köztársaság bukása s a napoleoni háborúk korszakában. Eőmunkája kétségkívül a Bella letteratura di Venezia del secolo XIX. Notizie ed appunti (a napokban vettem az ujdon megjelent második kiadás példányát), melyben a szerző Velencze egész szellemi, művészi életének adalékszerű és mégis pragmatikus rajzát nyújtja az egész lefolyt századra kihatólag; egyenest hézagpótló munka, mely forrásszerűség tekintetében méltán sorakozik azon művek mellé,