Századok – 1901
Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507
518 LÁNCZY GYULA. melyek a lefolyt század szellemi történetéről különböző országokban legközelebb megjelentek volt. S ismét üdvözölhettük egymást D. Bikélas úrral, a »La Grèce byzantine et moderne« czímű történeti essay-sorozatnak neves szerzőjével. Bizony előkelő és becses elemekben nem volt hiány ! Mégis bizonyos vérszegénységet kell constatálnunk, melyet a német tudósvilágnak — a mely Hágában oly élénk munkásságot fejtett volt ki — távolmaradása, s az angol elemek rendszeres abstinentiája Francziaországtól, okozott. De hiszen a történeti osztály csak egyik töredékét képezte a Congressusnak, melynek működését a többi hét osztályon végig kellene kisérni. Itt azután egy még hosszabb sorozatát a valóban európai hírű tényezőknek, és talán még érdekesebb, tartalmasabb thémákat, előadásokat sorolhatnék fel. Ámde ez csak holt nomenclatura volna; congressusi nyomtatványokból vagy hírlapi közleményekből összeszedett üresség, melyet semminemű közvetlen benyomásokból, tudomásból nem bírnék megeleveníteni. De olyan ember, a ki ez utóbbit tehetné, egyáltalában nagyon kevés, talán alig létezik. S ebben rejlett a párisi összehasonlító történeti congressusnak alkati hibája, — osztályoknak, melyekkel semmi benső közösség nem forgott fen, mesterséges beleillesztéser egymás mellé állítása, és szétforgácsolása azon erőknek, a melyek talán közel hozva egymáshoz, együtt működve, hatalmas és gazdag tevékenységet ei-edményezhettek volna. A Congressus vége felé azt mondta nekem a fentemlített svéd történész Westrin, természetesen a köztörténeti osztályra czélozva : ez vóltaképen magyar congressus volt Párisban. És ebben volt is valami. Csakugyan a magyar csoport részvétele eléggé markánsan kidomborodott és szellemi munkánk figyelmet keltett. Pedig ez volt a czél, melynek elérésében, előkészítésében fáradoztunk s ezt el is értük. De ezen felül is egész tárgyilagossággal constatálliatom azt, hogy ezen lefolyt jubiláris évnek számos congressusa között talán egyik sem részesült akkora közfigyelemben, mint ez a történelmi, — s egyiken sem emelkedett ki annyira a magyar szellemi képesség és munka. Pedig Párisban nem oly könnyű észrevétetni és meghallgatást találni. S ezzel az eredménynyel, ezzel a beszámolással leteszem a megbízatást, melyet a M. Történelmi Társulattól nyertem. Oleum et operám — munkát, időt, fáradságot és költséget fordítottam ezen kétrendbeli nemzetközi congressuson való részvételre és annak szervezésére : mindössze is ezt a
