Századok – 1901
Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507
510 LÁNCZY GYULA. a dáko-román igényeknek történelmi megoldása, propagandája körűi. A kérdés azon oldalára tehát felesleges lenne kiterjeszkednem. Xénopol a Congressuson mindenekelőtt a hypothesis jogosultságát vitatta a nagyobb történeti constellatióknak felvilágosítása, megconstruálása tekintetében, főleg ott, hol a közvetetlen bizonyítékok híjával vagyunk. Az alkalmazásban azután a föntérintett oláh nemzetiségi tételeknek felállítása és bizonyos általános, elvont történeti axiómákból és tanulságokból következtetett bizonyítása került sorra. A mint Xénopol úr befejezte előadását, rögtön szólásra jelentkeztem. (Darvai Móricz csak a következő ülésen terjesztette elő kész munkálatát, mely részben Jancsó ár ismertetésének nyilván téves értesülésen alapuló megjegyzését helyre kell igazítanom.) Mindenekelőtt megvilágítám, hogy Xénopol úr elméleti, módszeri álláspontja, a szokásszerűleg felidézett természettudományi analógia daczára, nem felel meg a történeti methodika mai és úgy hiszem jogosult álláspontjának, mely mindinkább az inductiv iránynak érvényesülésére vezetett s egyik vívmányáúl proklamálta, hogy a hypothesis alkalmazása, bevitele a történelmi tény- és ok-kapcsolatokba minél szűkebb térre szoríttassák és csak a legnagyobb óvatossággal és tartalékkal alkalmaztassák a történet első czélja, a tényadatokból és tanulságokból felismerhető valóság megállapítása egyik kényes segédeszközéül. Xénopol űr »hypothesiseinek« egyike az volt, hogy miután a román nyelvű lakosság Magyarországon kizárólag földmívelő, agrárius stb., egyidőben magával a földtulajdonnal is kelle rendelkeznie, urának kellett lennie, — a mivel szemben felhoztam bizonyos germán törzstelepeket Galliában, még a római császárság korában, az úgynevezett »leti« germán telepedését, mely ott mindig mint alárendelt, colonatusi viszonyban szereplő elem jelentkezik, s a földet művelte a nélkül, hogy valaha annak a múltban fennállott tulajdonosi, felsőségi állapotára történt volna következtetés. A jobbágysági kötelék, főleg a középső és későbbi középkorban távolról sem valami népi, nemzeti leigázásból származtatandó, mint azt Xénopol tette, mert az rétegszerűleg, mint a középkori osztályszerkezet egyetemes intézménye, hazánkban a különböző fajokra, így az uralkodó fajra is kihatott; míg Xénopol azt valami külön oláh uralomvesztés következménye gyanánt látszott feltüntetni. Ε vitáról a franczia sajtóközlönyök is elismerőleg vettek tudomást.
