Századok – 1901

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507

508 LÁNCZY GYULA. tudományok, az irodalom, képzőművészet és zene összehasonlító (comparée) történetének külön-külön osztályokat, a gyakorlatban megannyi külön és önálló szakcsoportot szánt és rendezett be, — mint azt a mult évi február-hóban kibocsátott s a Századokban is közzétett »Felhívásunk«-ban részleteztük.1) És mindjárt hozzá tehetem : e felhívásnak és megindított tárgyalásainknak magyar részről kizárólag a köztörténelmi szakra nézve volt sikere, — tehát azon törzs-csoport tekintetében, mely társulatunkat legközelebb érdekli. Tevékenységünket és Párisban figyelmünket tehát kizárólag ez az első köztörténelmi osztály és tárgyalásai kötötték le, azon órától fogva, midőn mult évi julius 23-ika (hétfő) reggelén a Sorbonne udvarán, Európa nyolczszázados kulturfejlődésének ez elsőrangű emlékhelyén, szinte öldöklő hőségben összegyültünk, az utolsó óráig, melyben a hét végén, szombaton este, a Congressus záró összes ülését tartottuk ugyanazon kopott és kényelmetlen földszinti teremben, melyet még sem fog senki elfeledni, bárki legyen, a ki hosszabb-rövidebb ideig rozoga padjain hallgatva ült, vagy kezdetleges ütött-vert kathedráján beszélni, olvasni hivatott vala. A Congressust tudvalevőleg Gaston Boissier díszelnök előadása nyitotta meg, mely korunk történelmi mozgalmának jellemzésében utalt annak egyetemességére, nemzetközi kapcsolatára, de ennek daczára fokozódó nemzetiességére, a nemzeti érzületnek általa ért kidomboi'odására, mondhatnók, kiélesedésére és benső elszigetelésére. Ha jól hallottam, ez a gondolkozó s ízléses római régész és litterator különös megelégedéssel vívmánynak tüntette fel ezt a fokozott nemzeti elkülönítést. Eszembe jutott egy másik coyiférence, melyet évekkel ezelőtt ugyanezen a helyen tartott Renan (Qu'est-ce qu'une Nation ?) s a melyben a történelmi tanulmány haladásának, " intensiv irányának veszélyeiről szólott, mert Penan voltaképen a nagy kialakult kulturnemzetek actuális fenmaradását s uralmát látszott üdvösnek tekinteni, szemben a nemzetiségi igényekkel, melyeket a túlszoros történelmi vizsgálódás és merő retrospectió kezde felszínre vetni és megrögzíteni. Még az nap délután Brunetiere előadását hallgathatták az oda sereglett idegenek és vidékiek, egy európai irodalomról, vagyis ennek összehasonlító aesthetikai és történeti tárgyalásáról, anyagáról, hatásairól és módszeréről. A Revue des Deux Mondes szeptember 15-iki számában olvasható a tanulmány, mely szerzőjének legszerencsésebb alkotásait és ») 01 v. Századok, 1900. 249 és köv. 11.