Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 491 keseclést, a férfi megértette és tanult tőlük, mint aggastyán pedig, akár a vén ember az ó-borbúl, belőlük merített erőt. ') Mindezt Szécsen oly természetesnek találta, hogy olvas­mányait belső szükségletének tartotta s nem hivalkodott fel­fogásával. Szerette, ha beszélhetett rólok, de otthon az éj csönd­jében mulatgatott auctoraival. Kifelé publicistának szerepelt. Benyomásairól s tanulmányairól — mint említém — hosszú évek során csakis magának számolt be. Az ő legkedvesebb dolgairól nem sejté, hogy azokkal majd valamikor a nyilvá­nosság elé fog lépni. Gyulai Pálé2 ) és Szász Károlyé az érdem, hogy Szécsen Antalt bevezették a magyar irodalomba. Ipolyi Arnold, Szilágyi Sándor és Thaly Kálmán pedig társulatunknak nyerték meg. Megannyiokat meglepte gr. Szécsen Antal eredeti felfogása s a szempontoknak az a gazdagsága, melylyel az egyes kérdé­sekről beszélt. Mert Szécsen Antalnál kellemesebb, eszesebb társalgót hiába keresnénk. Sohasem éreztette hallgatójával — a mi annyi eszes embernek nem épen kedves vonása — hogy nem egyvívásü vele tudás dolgában. Igazán, nem pose-ból föl­tételezte, hogy az illető legalább is tud annyit mint ő arról a dologról, a melyről épen beszélni akart. Beszédében a sok köz­beszőtt mondat, olykor idegenes fordulatai, nehezkessé tették a megértést, de ha felfogtuk a beszéd gondolatmenetét, rögtön megéreztük, hogy bölcs vezetővel van dolgunk, a ki oly rész­letekre figyelmeztet, a mikről fogalmunk sem vala. Nemcsak a politika, történet, irodalom s költészet világában volt ott­') Jellemző adatkép említem fel azt a körülményt, melyre legki­válóbb könyvismerőnk gr. Apponyi Sándor volt szíves figyelmeztetni, hogy Gladstone ezelőtt 6—8 évvel a Neintenth Century cz. folyóiratban, mint 80 felé ballagó aggastyán, arról a themáról értekezett, hogy lehet egy 20—25,000 kötetből álló könyvtárt egy városi lakásban elhelyezni. Ε tanul­mányban az a nevezetes, hogy Gladstone ezt a számot tartja a mini­mumnak, melyre egy művelt embernek szüksége van. Nem állítom, hogy Szécsen Antal ennyi könyvet olvasott végig, de bizonyos, hogy kora művelt emberei közt a maximumig vitte olvasmány dolgában. a) Midőn Gyulai Pál 1872-ben átvette a Budapesti Szemle szerkesz­tését, Csengery Antal figyelmeztette őt gr. Szécsen Antalra, kit a dele­gácziók ülései óta ismert közelebbről s kit fölszólított, hogy írjon a Buda­pesti Szemlébe. Gyulai ismételve is kérte Ígérete beváltására, minthogy Csengerynek biztató választ adott. 1873-ban azután beváltotta igéretét s ekkor jelent meg Tacitusról szóló magvas tanulmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents