Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 489 rábízzuk az aesthetikus mesteremberre. De ha olykor megkívánjuk a remekírók nyújtotta élvezet felelevenítését, igazában akkor sem érjük el vele a czélt. Tuclja Isten, mintha megszürkült volna a szép iránt való érzékünk. Csak átfutunk a sorokon s olvasás közben kivonatoljuk a látott mondatokat. A classikusokat pedig hogy kerüljük, mit tagadjam. De kerüljük költőinket is. Mióta Arany Toldiját az iskolában olvastatják, a magyar hős nimbusa ugyancsak megcsökkent, mert pensummá lett. Mennyivel boldogabb volt e részben Szécsen Antalék kora. Nemcsak ő, hanem kortársai is megannyian élvezték a könyvet. Sokat tartottak rá, hogy ez vagy az a munka megvan könyvtárukban. Ma természetesen fölöslegessé teszik közkönyvtáraink az ily apróbb kedvteléseket. Szécsen Antal azonban mint olvasó, valóságos gourmet volt. Nemcsak egyszer forgatta a munkát, de kedvenczeit újra meg újra elolvasta. Mesterein, a classikusokon kívül, ha új könyvet vett a kezébe, csak ismerkedésnek vette a lecturát, azután belekóstolt, s ha megtetszett az íze, végig olvasta. Azután félretette, majd újra végigment rajta s csak akkor mondott róla ítéletet. Mulatott a szerzővel, s búsult, ha szomorú volt a vége. Azzal az igazi naivitással élvezett, mely ébren tartja az emberben a szellem alkotásai iránt való kedvet. A legparányibb örömért is hálás az író iránt. Apróbb hibákért, felfogásbeli eltérésekért nem ítéli el az egész munkát. Minden munkáról, a mit elolvas, Ítéletet mond — írásban. Ha többször elolvassa, mindig feljegyzi a hatásnak a nuance-át, a mit rá akkor gyakorolt. Bécsben régi barátjával, Windischgrätz Lajos herczeggel, ki ugyancsak évtizedek óta jegyzé fel benyomásait olvasmányairól, megtárgyalta eszméit. Pesten ha volt, mindig beszámolt tagtársainak olvasmányairól. Talán lesz még rá alkalom, hogy olykor tanulmányszámba menő följegyzéseit módszeresen összeállítva kiadhatjuk. Ε följegyzésekben — ismételhetjük — magának számolt be. Elénk temperamentuma, hajlama, ezekben is felcsillámlik. Mindig őszinte. Ha elfogja szomoní hangulata,megvallja, ») 1874. decz. 30.