Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 487 VIII. Ötvenedik esztendejét túlhaladta Szécsen s már is elmondhatta magáról : . . . nem is új nékem e világon semmi, kire más példát ne tudjak elővenni. (Buda halála, II.) A politikától nem remélt, de nem is várt semmit. Vele született lojalitásánál fogva elfogadta mindazokat a mélyreható változtatásokat, melyekről elismerte, hogy a nemzetet összeforrasztották dynastiájával, s ha aggódott is a jövendőn, de belényugodott a jelenbe. Beérte vele, ha jó barátaival szemben kifejezhette egy s más oly gondolatát, melyről azt vélte, hogy következtetéseinek helyességét igazolhatja. Mint a classikusok alapos ismerője nagyim jól tudta, hogy a Cassandra szerepe legalább is hálátlan, s jövőjét illetőleg tisztában volt magával. Bár nem volt még öreg ember, érezte, hogy a történelmi evolutiónak 1867-iki peripetiája nem az ő eszméinek, felfogásának kedvez, jóllehet Majláth Györgyhöz írott levelében ekképen nyilatkozik:1) »Noha· külsőleg nagyon élénken szoktam nyilatkozni, azért belsőleg a magam felfogásának sohasem tulajdonítottam nagy fontosságot. De tíz év óta összes jövendőléseim annyira beteljesedtek, — különös, hogy ismételni hallom politikai ellenfeleimtől oly dolgokat illetőleg, mikről magam is megfeledkeztem : igen, ön ezt akkor már mondta így s amúgy, — hogy magam is kezdek felfogásomban bízni még ott is, a hol előrelátásról van szó. Praktikus jelentősége, persze nincs ennek« . . . Az élet e változó küzdelmei közepette előbb öntudatlanül, majd később izlése, szelleme erejével öntudatosan, megtalálta azt a tért, a hol csak emelkedés lehetséges, s a mely a sóvárgó léleknek megadja azt, a mit semmi más foglalkozás nem nyújt : a nyugalmat. Ennek a nyugodalomnak az elérésére nagy küzdelemre van szüksége az olyan embernek, a ki bármi csekély része is lett légyen a közhatalomban, de beleszólt az ügyekbe. Csak a hypokrita, avagy a Nirvánában teljesen felolvadt ') Peggan, 1876. nov. 11.