Századok – 1901

Történeti irodalom - Czapáry László: Vörösmarty Emlékkönyve. Ism. V. J. 448

448 TÖRTÉNETI IRODALOM. 448 Vörösmarty Emlékkönyve. A költő születésének százados évfordulójára rendezett országos ünnep alkalmából kiadta a székesfejérvári Vörösmarty-kör. Szerkesztette Czapáry László. Székesfejérvár, 1900. Számmer Imre kny. Nagy 8-r. CXXI, 382, 2 1. A mult év végén tartott országos ünnep hozta létre e díszes kiállítású könyvet, mely Czapáry László buzgóságát s a Vörösmarty-kör áldozó készségét dicséri. Annyiban egészen elüt a hasonló alkalmi kiadványoktól, hogy nemcsak az ünnepélyen elmondott vagy felolvasott beszédeket tartalmazza, díszítve néhány képpel, hanem a költőre és korára vonatkozó adatokat is összegyűjtve bocsátja a közönség kezébe. S épen ez a körülmény igazolja, hogy itt ez Emlékkönyvvel foglalkozunk. A mű első része alkalmi érdekű. Itt csak Tass Bertalan emlékbeszédéről teszünk említést, a mely igen széles alapon fejtegeti Vörösmarty hatását. Néhol-néhol szembeszáll a nagy költő kritikusaival, de csak tagadja felfogásukat a nélkül, hogy érv ellen érvet állítana, a mi különben egy emlékbeszéd hangjához s köréhez nem igen illett volna. A könyv e részében olvashatók a Kisfaludy- és Petőfi-társaságnak a Vörösmarty emlékére rendezett ünnepélyén tartott felolvasások is ; de talán a mi szempontunkból a legértékesebb: »Vörösmarty és a magyar nemzeti politika« czímű, Berzeviczy Alberttől, hiányos közlés, egyik napi lapunk kivonata után, a mit nem hagyhatni szó nélkül. Olyan könyv, a mely maradandó becsű adatokban dús, mindenképen megérdemli vala, hogy eredeti szöveget közöljön az ilyen értekezésből s ne elégedjék meg egy politikai lap kivonatával. Az Emlékkönyv második része a Vörösmarty halálakor megjelent hírlapi czikkeket közli, a melyek között voltakép csak Salamon Ferenczé érdemiette meg az újabb közlést, de ez meg közkézen forgó tanulmányaiban olvasható. Eötvös és Kemény emlékbeszédei igazán becsesek; de talán fölösleges volt azokat itt közleni, mivel nagyon ismeretesek s akárhány iskolai könyvben is megjelentek. Annál inkább szívesen fogadjuk a könyv többi részét, mely a Vörösmarty-család rövid történetét (a Nagy Iván után), a költő gyermek- és ifjúkorára vonatkozó adatokat közli szóhűen és többet fac-similében. Kivált a »Vörösmarty Mihály levelezése« czímű szakasz érdemes különös figyelmünkre. Ε szakasz terjedelme a legnagyobb, irodalmi becse is a legtöbb. Csak a szerkesztésre nézve szerettük volna, ha más felfogás és más módszer érvényesült volna benne. Sokkal helyesebbnek,