Századok – 1901

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - I. közl. 15

2 8 ÁLDÁS Y ANTAL. végre, hanem újabb harminc/ napra terjedő határidőt tűz ki a pápának a zsinat előtti megjelenésre. Ε határozat hozatalában nagy része volt nemcsak Zsigmondnak, VII. Károly franczia királynak és a német választóknak, hanem főleg Vilmos bajor berezegnek, a baseli zsinat védnökének is. Daczára az új határidő kitűzésének, a velenczei tanács e határozatban újabb sérelmet látott a pápa ellen s ezért oda utasítá követeit, hogy Zsigmond elutazását Baselbe ismét sürgessék meg. Andrea Mocenigo és társai megbízatása Eerrarára és Mantuára szólott. Megbízatásuk az augusztus 3-iki tanácsülésben történt. Az események fontosságához mérten a velenczei tanács Baselben is képviseltette magát, s e képviseltetésnél tekintetbe vette a pápa és Zsigmond kívánságát. Augusztus 11-én újra Andrea Donátot bízta meg azzal, hogy a köztársaságot a zsinaton, illetőleg a császár udvarában képviselje. Végleges megbízást szeptember 3-án adott, s ugyan az nap, midőn a velenczei tanács említett levele kelt Mocenigohoz — szeptember 24-én utasítá a tanács Donátot, hogy azonnal induljon útnak a császári udvarba. Ekkor már követtársa is megneveztetik: Giovanni Francesco Capodilista személyében, s a részükre készült terjedelmes utasítás szeptember 28-án kelt.1) A követek a tanács utasítása szerint Zsigmonddal Trientben voltak találkozandók, vagy ha az már a várost elhagyta volna, utána voltak menendők. Meghagyták a követeknek, hogy Zsigmondnak megbízó levelüket átnyújtva, neki a pápa és az egyház ügyét a legmelegebben ajánlják.2

) Még a ferrarai időzés alatt azzal a kéréssel fordult Zsigmond a velenczei követek útján a köztársasághoz, hogy neki bizonyos pénzösszeget adjon kölcsön. A tanács szeptember 28-iki utasításának e tárgyra vonatkozó pontját föntebb idéztük. Továbbá ugyancsak a ferrarai tartózkodás alatt értesítették a velenczei követek a tanácsot azokról az ajánlatokról, melyeket a milanói herczeg a császárnak arra az esetre tett, ha vele kibékül. Ezt a levelet nem bírjuk, s a velenczei tanács szeptember 28-iki utasításában erről csak annyit mond, hogy e közleményben is megnyilatkozását látja a császár jóindulatának Velencze iránt.3) Arról pedig, a mit e pont a Visconti és Velencze közti tárgyalásokról beszél, hasonlókép már föntebb megemlékeztünk. Az utasításban újra fölmerül a Velencze és Zsigmond közti szövetség kérdése. Az esetre, ha ez ismét szőnyegre *) Ε. T. Α. XI. 143. 1. jegyzet. ή IT. ο. 72. sz. 2. §. s) r. o. 7. §.