Századok – 1901
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. közl. 385
404 THALLÓCZY LAJOS. kijelentvén, hogy ok az országnak nem képviselői. Szécsen Antal csak akkor neveztetett ki birodalmi tanácsossá, mikor Eötvös báró, Somssich Pál és Yay Miklós báró nem fogadták el a kinevezést. A hat magyarnak,1 ) a ki a meghívást elfogadta, voltakép nem volt vezére. Jósika Samu báró megannyiok mély fájdalmára meghalt. »Magyar kortársaink között ő volt a legtehetségesebb államférfiú. Sajnos, eladdig csak a bonyolódott erdélyi viszonyok rendezése alkalmával tűnt ki. A magyar érdekek és a magyar nemzetiség biztosítása és a nemzeti szellem megszilárdítása körűi a forradalom utáni első években és a Bach-korszak alatt, az akkori általános levertség és elcsiiggedés közepette neki és csekély számú barátinak nagyobb és hatályosabb befolyása volt, mint sok későbbi tüntetésnek.« így itéli meg őt Szécsen.2 ) Jósikának ez a jellemzése sok tekintetben ráillik gr. Szécsenre is. Azok a conservativek akkoron a fajszeretetnek nesztelenül működő csodáit mívelték. Nem nézték, hogy ki minő párti, csak magyar lett légyen. Ha szó volt róla, hogy megmentsenek egy magyar embert, összefogtak s nem egy hálót szakítottak szét, mely már ki volt vetve. Jósika kétségtelenül pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Benne megannyian megbíztak, erélyes volt s talán legjobban ismerte köztök a magyart. Noha a magyar birodalmi tanácsosokat így elismert vezér nélkül csak a személyes barátság fűzte egybe, külön-külön helyt állott mindegyik. Az egész testületet ők vezették, ezt elismerték ellenfeleik is. Modoruk, politikai eruditiójuk és álláspontjuk szigorúan praecisirozott volta irányt adott a vitának. Barkóczy János éles ítéletével, Szögyény László concret ismereteivel, Majláth György debatteri képességével imponált. A gyűlést azonban Szécsen Antal vezette. *) Barkóczy János gróf, ifj. Majláth György, Toperczer Jenő, Andrássy György gróf, Korizmics Antal, Szécsen és Szögyény László hivatalból. 2) Egy meleghangú nekrologot a bécsi Wanderer 1860. ápr. 8-iki számába Irt. — Horváth M. (id. m. II. 117.) Jósika jellemében a ravaszságot tartja egyik fő alkotó résznek. Barátaival szemben nem volt az ; tán a cautus magatartás ellenfeleivel szemben költé fel ez érzést Horváthban-