Századok – 1901

Tárcza - Káldy Gyula. (Nekrolog) 361

TÁRCZA. 361 nevet (az Adalberta =Berta, Sávolykeszi = Vulkeszi =Bulkesz stli. analógiára), melynek eredetét a nyugati írók nem tudván, az olasz bianco szót franeziára (blanche), sőt angolra (íviíhe) is átfordították s így Hunyadinak Szibiani származásjelző mellékneve lassankint talán az olaszoknál is feledésbe ment.1) DUDÁS GYULA. KALDY GYULA szül. 1838. decz. 18. — f 1901· márcz. 0. I Az elismerés, tisztelet és fájdalom őszinte szavával emlékezzünk meg Káldíj Gyula tagtársunkról, midőn a folyó évi márczius hó 6-án váratlanul történt korai elhunytát e helyen is jelentjük olvasóinknak. Nem a mi feladatunk, hogy nagy érdemeit, melyekből a zene elméleti és gyakorlati művelésével font koszorút magának, méltassuk : de van egy momentuma az ő művészi pályájának, mely szorosan hozzáfűzött bennünket, mely őt a Magyar Történelmi Társulatnak is lelkes munkás tagjává avatta. Ez a momentum a magyar nemzeti zene szeretete, melynek sajátságait hosszú éveken át kutatta, tanulmányozta. Mint az országos m. kir. zene-akadéinia tanára is ezzel foglalkozott, a magyar nemzeti zenét adta elő tanítványainak. A néhai jó Bartalus István példáját követve, történészévé lett a magyar zenének ; buzgóan, lelkesedéssel és fényes eredménynyel folytatta e téren mestere megkezdett munkáját, gyűjtötte a magyar zene régi emlékeit, összeszedte veszendőbe menő maradványait, felélesztette a régi magyar nótákat, a kuruczvilág énekeit, a XVIII-ik század verbunkosait, utolsó szabadságharczunk dalait. Mindenütt és mindenben a magyar nemzeti vonatkozásokat kereste. Kitartása ebben szinte páratlan volt. A régi magyar énekekhez régi magyar hangszerszámokat is akart alkalmazni ; és ha Lehel kürtjével a kísérletezésnél tovább nem juthatott, kiásta a múlt idők lomtáraiból a tárogatót, kifürkészte szerkezetét, a réginek mintájára újat csináltatott és megszólaltatta legelőször társulatunk egyik zenetörténeti előadása alkalmával, a m. tud. Akadémia dísztermében. Három ilyen előadást rendezett művészi készülettel nyilvános felolvasó üléseink számára. Az elsőt 1895 márcz. 31-én tartotta az 1821—1861 években keletkezett magyar történeti énekekről és indulókról; a másodikat 1896 *) íme közöltük t. tagtársunk véleményét, mely a Bianch (bianco) név kérdésének újabb érdekességet kölcsönöz. Szóljanak hozzá mások is. Szerk.