Századok – 1901
Tárcza - Dudás Gyula: A »fejér« lovag 360
360 TÁRCZA. Ád jobbat az Isten ; megsárgul az kalász, Üdővel megvidúl az megbúsult vadász ; Istenre rábízván ez rút fekete gyászt — Megfordul még egykor búsult Eákóczi-gyász ! ') Valóban szép sorok, méltán dicséri Tlialy a bennök nyilvánuló költői erőt. Csakhogy ez a négy sor nem egészen a Rákóczi Erzsébeté. Zrínyi Miklósnak »A vadászi, czímű idylliuma így végződik : Ad jobbat az isten ! megsárgúl az kalász, Üdővel megvidúl az megbúsult vadász ; Valaha megfordúl az rút fekete gyász, Kit gyűlölsz, Viola, kedvedben leszen az.3 ) Rákóczi Erzsébet tehát szószerint átvette a Zrínyi-féle szakasz első két sorát, a harmadikból két sort csinált, a negyediket már nem használhatta. Szokásuk volt a régi költőknek, hogy onnan vették a jót, a honnan épen kaphatták. Nem abban keresték az eredetiséget, hogy · újdonatúj dolgokat beszéljenek. Sőt érdemnek tekintették a réginek felújítását. És el kell ismernünk, hogy Rákóczi Erzsébetnek jó ízlése volt, mert Zrínyi idézett versének három első sora a hosszú idylliumriak legszebb sorai közé tartozik. —L —D. A »FEJÉR« LOVAG. A Századok legutóbbi márcziusi füzetében (265. 1.) említtetik, hogy Hunyadi Jánost nyugaton fejér lovagnak nevezték ; így a többi közt egy XV. századbeli velenczei kéziratban is il bianco, a mit Nagy Iván idéz az Uj Magyar Muzeum 1855-iki évfolyamában (I. 394. 1.) s ugyanott kérdést intéz Wenzel Gusztávhoz, min alapszik ez az elnevezés ? Mivel a Századok közleményének írója szerint ez a kérdés mai napig válasz nélkül maradt, a dolog tisztázásához kívánok hozzájárulni, midőn azt a véleményemet nyilvánítom, hogy ez a »fejér«· jelző nem valami személyes tulajdonságát jelzi a nyugati íróknál Hunyadi Jánosnak, hanem egyszerűen Hunyadi ismeretes délszláv (balkán-félszigeti) nevének félreértéséből és tévedésen alapuló lefordításából származott. Hunyadit ugyanis a délszláv népköltészet s a Balkán-félszigeten lakó népek általában Szibiani Jank-uak vagyis Erdélyi János-nak nevezték, s ebből a Szibian névből csinálták az olaszok a Sibianco, azután a rövidebb Bianco, ') Id. h. 489. 1. ή Újabb Nemzeti Könyvtár, 1852. 8. 1.
