Századok – 1901

Történeti irodalom - Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. III. rész. Ism. L. 255

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 255 Lényeges kifogást egyedül talán a stylusa ellen tehetünk, mely gyakrabban pongyola, történeti munkában szokatlan. Itt-ott jegyzetei feleslegesek, mert olvasóiról feltételezhet annyi tájékozottságot, hogy nem kell megmagyaráznia, mi volt a keszthelyi Georgicon. Más helyütt a budapesti nyomdák termékeiről szólva, szent Tcönyvek-ről emlékezik, holott ezek egyházi könyvek, szent könyvek alatt egyebet értünk ; de ezek és a többi hasonlók apróságok, melyek keveset vonnak le a szerző munkásságának érdeméből, könyve értékéből. X AM ÉN Γ Ι LAJOS. Csongrád vármegye története. Irta, Zsilinszky Mihály. Kiadja Csongrád vármegye közönsége. III. rész. Budapest, 1900. Wodiáner F. és fiai kny. 8-r. IV, 510 1. Számos képpel. A most megjelent harmadik kötettel be van fejezve Csongrád vármegye története s ezzel teljesedésbe ment a megye közönségének az az óhajtása, »hogy e vármegye története is megirassék ; annyival is inkább, mert míg egyrészről hazánkban ezen legősibb megyénk múltja iránt kegyelettel viseltetünk, másrészről ezt tenni a jövő iránti hazafiúi szent kötelességünk.« Ε kötet az 1825 évtől a legújabb időkig végbement események leírását foglalja magában, ugyanazon beosztással, mint az előbbi kötetek : előbb a politikai történettel foglalkozik s azután tér át a vármegye belső élete, az igazságszolgáltatás, az egyházi, közoktatási, gazdasági, ipari, kereskedelmi és közlekedési viszonyok ismertetésére. A vármegye külső története e korban nem mutat föl nevezetesebb mozzanatokat, legalább nem olyat, a mi nagyon eltérne más vármegyék ezen korbeli történetétől. Itt is egy-egy főispáni beiktatás, egy-egy tisztújítás hozza leginkább izgalomba a vármegye közönségét, a főispánok itt is csak olyan csapáson járó férfiak mint a szomszéd megyékben, itt is azt igérik, hogy minden tehetségűket arra fordítandják, hogy »cselekedeteikből, szavaikból ki-ki nyilván láthassa, mely igaz és semmi mellékes tekintetet vagy színlést nem ismerő tiszta lélekkel s egyenes magyar szívvel kivannak fejedelmöknek és hazájoknak szolgálni«, s midőn neliány év múlva az egyik helyet ad a másiknak, utódának, azt még nagyobb »öröm között«, még nagyobb pompával s — hogy valamikép ki ne felejtsük — még nagyobb áldomással fogadják, és hálát adnak a királyi Felségnek, — mint a gr. Károlyi Lajos beiktatásánál Babarczy alispán mondotta — »hogy öt rövid évek alatt három főkormánvzóval ajándékozta meg a vármegyét, kiknek mindenike