Századok – 1901

Történeti irodalom - Firtinger Károly: Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmultjából. Ism. Naményi Lajos 252

254 .TÖRTÉNETI IRODALOM. 254 találkozunk; beliatóbb kutatásokra nem igen fektet súlyt a szerző. Az 1848—49-iki magyar nyomdászat története előtt nagy vonásokkal megrajzolja e korszak előzményeit, visszatekintve a múltra, méltatva a negyvenes évek hírlapirodalmi törekvéseit, majd áttér márczius tizenötödike eseményeire. Itt már nem elégszik meg Ács Mihálynak a Vasárnapi Újság-ban (1896) megjelent visszaemlékezésével, hanem kartársai közül a még életben levő négy szemtanúhoz fordúl; megállapítja, kik szedték a tizenkét pont magyar és német szövegét, megemlékezik a » Talpra magyar« szedőiről, nyomójáról, sőt még a festék feladó fiúról is. Utóbb kitér a vidéki eseménjrekre és jellemzően írja meg, minő befolyása volt a szabad sajtónak a hírlapirodalom fellendülésére. Számos új adattal gazdagítja azt a fejezetet, hol a nyomdászok ez időbeli társadalmi törekvéseiről szól, jellemezve az akkori nyomdászati viszonyokat, helyzetüket. Saját kutatásait használja fel a további nyomdák létesítéséről szóló fejezetben, és újszerűségével, adatainak gazdagságával1

különösen a bankjegynyomda tárgyalásánál kelt ügyeimet. A banknyomdának Landerer Lajos volt a szervezője, mellette mint ügykezelő-igazgató Conlegner Káról}- állott. Á nyomdát 1848 nyarán rendezték be a Károly-kaszárnyában, a technika akkori legjobb vívmányaival. A gyors-sajtót Londonból, Bécsből hozatták és fel volt szerelve betüöntésre, stereotypálásra, galvanizálásra, guillochirozásra. A vas-sajtók egy részét Yankó Dániel, a pesti hengermalom gépésze készítette; mint vésők Wachtler Fülöp és Classohn működtek. Ε mellett felsorolja az alkalmazottak neveit és közli, minő rendszabályokat léptettek életbe. A munkások javarésze külföldi ; heti fizetések húsz forint. Az első papírpénz 1848 augusztus 6-án került ki a sajtó alól. Hirdetmények közölték a bankjegyek leírását. Majd leírja a nyomdának Debreczenbe való áthelyezését és a nyomda második expeditióját Szegedre. Ezzel kapcsolatban megemlékezik a vidéki nyomdákról, kitérve még a táboriakra is; vázlatosan szól a vidéki hírlapokról, a csiksomlyai klastrom-nyomdáról ; felsorolja a szabadságharczban résztvett nyomdászokat, kutatásai alapján lehetőleg teljes névsort adva. A függelékben a Tudományos Gyűjtemény nyomán közli Bikfalvi Falka Sámuel nekrologját, a kolozsvári r. katli. lyceumi nyomda ügykezelési és munka-szabályzatát 1814-ből, Grünn János szegedi nyomdász szabadalomlevelét 1845-ből. Könyvét igen helyesen név- és tárgymutatóval látta el, ezzel is megkönnyítve az érdeklődők további kutatásait.