Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

204 PÓK ANTAL. elhunyt.1

) Utána már nem volt gyermeke Máriának, ki tíz évvel utóbb, mint már jelentők, meghalt, Tarantoi Lajos ekkor legidősb férfi sarja volt a nápolyi Anjouk királyi házának, kívüle is csak egy volt : Durazzoi Károly, kit Magyarországon neveltetett Nagy Lajos. VI. Incze pápa már 1356-ban arra törekedett, hogy a magyar királyt a Tarantoiakkal kiengesztelje, közbenjáróúl Nagy Lajos kedves emberét, Bonjohannes fermoi püspököt bízván meg, ki — úgy látszik — nem eredménytelenül járt el föladata teljesítésében.-) — Elvégre úgy találjuk, hogy Nagy Lajos minden nápolyi rokonával megbékült, viszont ezek is,kezéhez békéllettek. Csak Johanna, Endre gyilkosa iránt nem tudott kiengesztelődni, valamint hogy Johanna is, mind azt a rosszat a mi életében érte, a magyarokra hárította. Midőn Tarantoi Fülöp herczeg felesége halála után Magyarországba jött,3

) akkor Nagy Lajosnak még nem valának gyermekei, egyenes örökösei, Magyarországra épúgy nem, mint Nápolyra, melynek jogáról le nem tett. Ugy véljük tehát, nem csalódunk, ha e két örököst Tarantoi Fülöp és Durazzoi Károly herczegekben látjuk. Ezekre és talán épen Tarantoi Fülöpre való tekintetből történhetett, hogy Nagy Lajos 1368 augusztusában követséget küldött V. Orbán pápához. Nem papokat, kiket meg akart kímélni a kellemetlenségtől, hanem világi urakat : Ludbregi Jánost, előbb dalmát és horvát bánt, meg Treutel Miklóst, és tolmácsúl melléjök adta Francisci István zárai lovagot azzal az előterjesztéssel, hogy noha a nápolyi királyság jog szerint őt illeti, Johannát míg él, nem akarja háborgatni; hanem azt már igen nehezen tűrné, ha Nápoly Johanna halála után másra szállana : óhajtja tehát, hogy a pápa ezen jogának kedvezzen és már a jelenben gondoskodjék arról, hogy Nápoly Johanna halála esetére reá, a magyar királyra szálljon. — Ε jogok említése nem lehetett az avignoni politika ínye szerint, a miért a válasz bár édes, ') Camera: G-iovanna I. ad annum 1356. ή Anjoukori dipl. Emi. II. 474. 591. 3) 1368 elején már úgy szerepel a föntebb érintett magyar-bajor szövetséglevélben, mint Nagy Lajos érdektársa, hozzátartozója.