Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

ISTVÁN UR ÁRVÁJA. 205 de kitérő volt. Igazságban és kegyességben, ha a dolog erre kerül, a szentszékben nem lesz fogyatkozás; 1

) ez volt a pápa felelete. Világosabban válaszolt Johanna királynő, ki hogy a gyűlölt magyar király terveit meghiúsítsa, örökösökről kezdett gondoskodni. Gyermekei magának nem lévén, húgának Durazzoi Máriának leányaira vetette tekintetét. Ezek közül az idősbik Evreuxi Lajos navarrai berezegnek, az ifjabbik Deila Scalà Cangrande-nak, Verona urának volt felesége. De gyermekeik nem valának, nem is reméltek már, nem is voltak tehát Johanna választottai; hanem a harmadik leány, Margit, kinek férjül Durazzoi Károlyt, a magyar udvarban nevelt herczeget szemelte ki, s a kit egyúttal utódjának és trónja örökösének választott.2) Jeleztük föntebb, hogy az események összefüggnek a császár ármányainak kijátszásával, de összefüggnek esetleg más eseménynyel is, melynek híre mind a magyar királynak, mind a magyar nemzetnek kedvesen csengett a fülébe : ifjabb Erzsébet királyné, Nagy Lajos neje áldott állapotban volt !3

) Hanem e jelentős körülmény miatt a föntebbi két házasság halasztást nem szenvedett, a benső viszony nem változott, mely Nagy Lajos, Tarantoi Lajos és Durazzoi Károly közt fönnállott. Károly Nápolyból, a hol lakodalmát tartá, visszatért ura, a magyar király szolgálatába és Zárában tartott udvart; míg Tarantoi Fülöp Budáról, hol valószínűleg menyegzőjét ülte, ifjú nejével Nápolyba költözött, hogy ott Johannát követeléseivel nyugtalanítsa. — Már a következő 1371 évi május 21-én arra kéri a pápa Nagy Lajost : írjon erélyesen a czímzetes konstantinápolyi császárnak, hogy tisztelje, becsülje úrnőjét és engedel*) Theiner : Monnm. Hung. II. 82. De dato Monte-Fiascone, 1368 augusztus 27. ') Camera: Giovanna I. 267. 8) A pápai udvarnál ezt is figyelemmel kísérték ; mert míg eddig az ifjabb magyar királynét mint magtalant és kevés befolyásnak őrvendőt figyelmen kívül hagyták; innentől fogva (1. a pápa 1370 junius 18-án és július 18-án kelt leveleit, Theiner : Monum. Hung. II. 98.) a pápa már öt is politikai tényezőnek veszi, és ügyeit nem csupán az idősb, hanem az ifjabb királyné pártfogásába is ajánlja.