Századok – 1901

Értekezések - CZOBOR BÉLA: Egyházi szerelvények Szent István király korában 1009

1014 CZOIíOR BÉLA. készült s a mennyire a gazdag arany és selyem liimzés itt-ott megfigyelni engedi — apró négylevelű zöld rosetteket látunk rajta. A hímzés legnagyobb része a selyemszöveten keresztül hiízott tinóm arany fémszállal, a többi aranyszállal átsodrott selyemmel és tiszta sodrott selyemmel van mesterileg készítve. Az öltönynek a Megváltó diadalát és a mennyei Jeruzsálemet ábrázoló gazdag compositiója, a hímzett alakok bizanczi felfogása, az egymás alá helyezett betűkből álló feliratok, mind arra utalnak, hogy e mű tervezőjében elsőrangú bizanczi minták után dolgozó mestert sejtsünk, a ki Szent István udvara részére fejedelmi öltönyök tervezésével foglalkozott. A kivitel pedig nem egy kéz munkája, hanem többen dolgozhattak rajta Gizella királyné vezetése mellett, a kire a donatori felirat, mint készítőre határozott vonatkozást tartalmaz. Nemcsak nem lehetetlen, de sőt valószínű Ipolyi combinátiója,1

) mely szerint a veszprémvölgyi görög apáczák kolostorában készülhetett e fényes misemondó ruha, melyen ott a királyné és udvarhölgyei is dolgozhattak. • Messzire vezetne, a ruhára hímzett alakok és összes feliratok ismertetése. A kit ez érdekel, föntebb idézett tanulmányunkban megtalálhatja. Itt csupán a legfontosabb momentumok fölemlítésére szorítkozunk. A mikor még e palást harangalakú misemondó ruha volt, a reá hímzett mandorlák közül a nagyobbik, melyben az oroszlánt és sárkányt taposó Megváltót látjuk jobbjában kereszttel, baljában irástekercscsel (?), a miséző pap hátára, a két kisebbik mandorla pedig (egyikben a boldogságos szűz, a másikban ismét Krisztus szivárványon ülve, áldásra emelt jobbal) körülbelül a pap vállaira esett. Elől, a miséző pap mellén — a bol a mai palást meg van rongálva feliratos négyszögű keretben a szent kereszt jelvénye lehetett kihimezve, legalább erre engednek következtetni a keretelés maradványai és a keresztre vonatkozó felirat is. Ugyanitt elől volt azon mandorla is, melyet palásttá alakítá*) A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Budapest, 1886.