Századok – 1900

Tárcza - Karácson Imre: Török követség Zrínyi Miklósnál 942

TÁRCZA. 945 Ebéd után Zrínyi a fogoly kapitányt egy öltözet ruhával és egy felnyergelt lóval megajándékozva, nagy kísérettel útnak eresztette Bosznia felé, Evlia pedig kísérete egy részével még néhány napig Zrínyi vendége maradt. Ez idő alatt megnézte Csáktornya minden részét s a kis városkát keleti képzelettel kiszínezve így írja le : »A Dráva folyótól egy posta-állomásnyira, rétekkel borított, termékeny földön fekszik. Ötszögalakú, kőépületű erős vár levén, a királyok vágyódásának tárgya. Bent a várban tízezer kőépületű szép ház van. mely mind különféle színű zsindelylyel van fedve. Különösen a herczeg palotája és hét kapitány palotája érdemes a megtekintésre. Összes utczái sakktábla alakú széles utak ; kétezer boltja van s negyven kolostort számláltam meg benne ; vásárterei nagyon tágasak és tiszták.« Evlia sok időt töltött Zrínyi társaságában, kit így jellemez : »Okos, értelmes, éleslátású ember.« Feltűnő őszinteséggel beszélték meg az akkor dúló ellenségeskedéseket. »Zerinogluval néhányszor beszélgetésem és vitatkozásom volt. Egy napon, épen mikor társalogva együtt üldögéltünk, a kanizsai Szihráb Mohamed pasa miatt panaszolkodó felek jöttek, kik így szóltak: Királyom! a kanizsai portyázok folyton a Mura folyó partján járnak és kétszáz keresztényt elfogtak, háromszázat pedig megöltek. S még sok másféle panaszt tettek. — Zerinoglu erre így szólt hozzám : íme, a vezér miért nem fékezi meg katonáit ? — Én erre ezt feleltem : A német császár sem tudja megfékezni a ti katonáitokat, mert azok folyton Behke, Kopár, Odunia várakra törnek, pusztítanak, rabolnak, sok kincset és foglyot elvisznek : a behkei kapitány is ime most szabadult ki és távozott a fogságból ; császárod ebbe bele nem egyezett, de ti a békével ellenkező dolgokat cselekesztek ; ezért a mi kanizsai embereink is Szihráb Mohamed pasával határaitokra jönnek, a Rába folyót átlépik, rabolnak, égetnek és foglyokat visznek el. A bán így válaszolt : Ejh kópé török ! igazad van ; itt a határainkon sokat portyázva sokat raboltatok, de mi is megöltük Bojnu Egri Mohamed pasa kanizsai vezérnek a fiát és háromszáz emberét elfogtuk. — Erre mondám : íme a kanizsai ama vezér fiának vérét megbosszulni jön népetekre és országotokra, s foglyaitokat elviszi, s ti mégis panaszolkodtok. — Zerinoglu válaszolá : Evlia aga ! határainknak ez a sorsa, erről nem lehet eleget beszélni. — s elhallgatott.« Egyik napon kirándulást tettek együtt Légrádba. melyet Evlia szerint »az öreg Zerin újra építtetett« s most »minden bástyája Iszkenderhez méltó.« Légrádban nagy ünnepélyességgel fogadták Zrínyit és vendégét. »A bán herczeg — úgymond — a várban levő palotájába szállott s minket is egy palotában szállásoltak el. Onnan a város előkelői által adott vendégségre mentem,