Századok – 1900

Tárcza - Srs: VI. Pius pápa Bécsben 946

946 ! tárcza. a hol mindenkinek olyan ebédet s annyi bort adtak, hogy egy sem maradt, a ki kezét-lábát össze tudta volna fogni, valamennyi részeg lett.« Légrádról azt jegyzi meg, bogy »igen sok szőlleje és kertje van ; a város nagyon virágzó, művelt és tiszta ; tizenegy díszes temploma van, melyek tornyain tiszta arany keresztek vannak ; néhánya ólommal van fedve. A leányok és asszonyok itt is fedetlen arczczal ülnek a boltokban és kereskednek.« A légrádi vendégség után Evlia haza készülődött, de a szíves házigazda nem bocsátotta még el. »Még csak harmad napja, hogy megjöttél, egv-kót napig még maradj ; reggel vadászatra menjünk, a vadászat is jó szórakozás« — monda neki Zrínyi. Másnap reggel Légrádból ezerekre menő kísérettel nagy vadászatra indultak. Az erdőket, hegyeket felverte a puskaropogás és »a tengernyi ember haj-huj kiabálása.« Annyi szarvast, őzet, vadkecskét, rókát, vaddisznót, farkast, medvét s más vadat hajtottak fel, hogy »azok számát — úgymond — csak a Teremtő tudhatja.« A vadászat után nagy áldomás lőn. melyen »talán ezer kocsira való bort is megittak.« A következő napon elbúcsúzott Evlia Zrínyitől, a ki Melek Ahmed pasának értékes ajándékokat küldött, a többi között hat lovat és egy bársonynyal bélelt üveges hintót. Evlia is gazdag ajándékokat kapott s a legszívesebben vett búcsút Zrínyitől, ki ötszáz főnyi kíséretet adott melléje az ország határáig. KARÁCSON IMKE. VI. PIUS PÁPA BÉCSBEN. Ismeretes dolog, hogy II. József egyház-politikai terveinek egyik főczélja volt : az egyház szervezetét lehetőleg elválasztani a római centralisatiótól. *) S úgy látszik. Józsefnek a főpapság körében is voltak oly tanácsadói, a kik az elválasztás eszméjét támogatták benne. Nem volt elég Kaunitz, az »öreg Yoltairianus« 2) — ki, ha a pápával szemben annyit kijelentett, hogy a világi fejedelemnek joga van az egyházi javakról és alapítványokról rendelkezni,3

) bizonyára többet gondolt s a fejedelemnek többet is tudott javallani, — hanem akadtak püspökök is, kik reformokat kívántak. Különösen kettőt emlegetnek ezek közül : Bajzátli József veszprémi püspököt és Nagy Ignácz fehérvári püspököt. Az elsőt ') Marczali Henrik : Magyarország története 111. Károlytól a bécsi congressnsig, 388—391. 11. (A magyar nemzet tört. VIII. köt.) 2) U. o. 390. 1. 3) Fralcnói Vilmos: A m. kii·, kegyúri jog, 498. 1.