Századok – 1900

Tárcza - Karácson Imre: Török követség Zrínyi Miklósnál 942

tárcza. 953 támadott s elvette tőle. Ha Allah engedi, majd elmondom, hogy Bécs várában miként láttam e koronát. Mióta Zerinoglu kezéből kiesett e korona, nem maradt meg régi jogában, hanem csupán herczegi rangja vau a határon.« Horvátország nagyobb része ekkor török hódoltsági terület volt s a be nem hódolt horvátországi határszéleken mindenütt őrség vigyázott. »Zerinoglu határszéli tartományának területén — írja Evlia — egymástól egy ágvulövésnyi távolra a dombokon sorba állított vigyázó vagyis híradó tornyok vannak, mindegyik tele katonával. Bármely oldalról jöjjön az ellenség, az azon oldalon levő toronyból egy ágyút sütnek el.« Midőn Evlia kíséretével a horvátországi határokhoz érkezett, a határőrök megkérdezték jövetele felől. »Mikor — úgymond — a sánczokról és tornyokról meglátták fehér zászlóval jövő katonaságunkat, így szóltak : Hej török ! hová mentek ennyi katonával ? -— Mire válaszoltam : Zerinoglu királyotokhoz viszszük e tárgyakat a behkei kapitányért. — Hej kópé törökök ! a maguk embereinek kiszabadítására hogyan eljönnek ; bezzeg, ha mi járunk úgy, minket senki meg nem szabadít, hanem fogságban halunk meg.« A becsülettudó Evlia nagyon ügyelt, hogy kísérete illedelmesen viselje magát Zrínyi tartományában ; azért a határon így szólt embereihez: »Figyeljetek vitézek ! Az ellenség országa ez, a hová megyünk, tehát békében és nyugalomban legyetek. Itt az asszony és a bor megengedett dolog. Ha azonban megtudom, hogy valamelyiteket az asszony, a bor vagy a pálinka feltüzelte és megrontotta, azt agyonverve megsüttetem s hasát felnyársaltatom. Megértettétek ?« Erre valamennyien így szóltak : »Allah mentsen meg! nem vagyunk mi ilyen emberek.« De még ez sem nyugtatta meg Evliát, hanem a tiszteket külön is megintette. »Ezután -— így ír Evlia — az odsak agákat és a kapitány kethkhudákat egy helyre összehíván. mondám : Ha ti egyenkint katonáitok megfékezésében és rendben tartásában erősek lesztek, úgy jöjjetek e tartományba ; ha az imádságot elhanyagoló, borivó részeges embereitek vannak, azok maradjanak. — ük mondák : Becsületes embereink vannak és esküvel felelősséget vállalunk.« Ezután Moszlovina városát elhagyva, beléptek Zrínyi tartományába. Egy napi utazás után megérkeztek Csáktornyára, melyről Evlia ezeket írja: »Sok év előtt az öreg Zerin e várat újra megalapította s azóta erős vár lett ; néhányszor ellenségek támadták meg, de eredménytelenül távoztak. Az oszmánok nem ostromolták, egyedül a dsebedsik pusztították a külvárost. Mikor a vár láthatóvá lett, fogadtatásunkra nagyszámú katonaság jött ki ; midőn pedig a vár alá értünk, egyszerre egy kanóczczal kétezer (?) ágyúlövést tettek s a környéket megrázkódtatták.«